Oldal 77 [77]
„FENT” ES „LENT”: A BRÜK ES „ZoMIA”: II. rész " 75
között fennálló határ kijelölésének, majd újrameghúzásának a kérdésével
foglalkozik, s közben részletes beszámolót ad az itt lakó népekről." Idézem:
A hosszú hajú, szinte meztelen kha leu-k [értsd: brük], akik újra meg újra
áthelyezett, nyomorúságos kunyhókban laknak, nem ismernek semmiféle
háziipart, még a szövést sem, és csak az irtásföldjeiken megtermelt rizsen,
valamint erdei termékeken élnek, örökösen az űzött vadakhoz hasonlítanak.
Az erélytelenségig félénken, a hamisságig gyanakvóan a hódítóktól való
állandó rettegésben élnek, legyenek azok annamiak, laosziak vagy franciák."
(Barthélémy, 1947: 10; közzéteszi Vargyas 2000: 267; kiemelés — V. G.)
ro
Mindez teljes összhangban áll azzal, amit kis híján egy évszázaddal később
jómagam a Khe Sanh és Tchépone k6rnyéki ,,van kiéuk” és „trik” között
tapasztalhattam: a brúk békés, majdhogynem félénk, visszahúzódó magatar¬
tásával. Az idegen behatolókkal szembeni első reakciójukra, az előlük való
ösztönös visszahúzódásra álljon itt egy példa: 1985—1989 között egyik utam
során szó esett egy vietnámi földmérő mérnökről, akivel magam nem talál¬
koztam, de akinek az volt a feladata, hogy feltérképezze a vidék , lakatlan"
területeit egy későbbi esetleges vietnámi betelepítés céljából." Jóllehet a terv
ottlétem idejéig, 1989 végéig puszta szóbeszéd tárgya maradt, így is feszült
$ Ezt a gépírással és nyomtatásban egyaránt 40 oldalt kitevő dokumentumot M. Ferlus
(Párizs) kollégám szívességének köszönhetem. Első francia nyelvű közléséhez Id. Var¬
gyas 2000: 257—297 (IV. függelék). A dokumentumra a továbbiakban még visszatérek.
A , belső gyarmatosítás" (internal colonialism), vagyis az államalkotó többség egy részé¬
nek nagy tömegekben való áttelepítése a túlnépesedett síksági területekről a kisebbségek
lakta hegyvidéki, , lakatlan" területekre, terepmunkám idején (1985—1989) még nem
volt folyamatban a brúk által lakott vidéken. A belső áttelepítések ugyan — hasonlóan
Délkelet-Ázsia más országaihoz, például Indonéziához — Vietnám egyes részein is
állami szintre emelt politikává váltak 1975, az ország újraegyesítése utän (ld. Hardy
2005), de a folyamat érdekes módon elkerülte Ouáng Tri-t, és sokkal inkább a nagyobb
, szabad" földterületekkel kecsegtető Központi Hegyvidékre (Central Highlands, régi
nevén: ,,Cao nguyén Trung phan”, mai nevén ,,Tay Nguyén”: Dak Lak, Dak Nöng, Gia
Lai, Kon Tum, Lam Ding tartomanyok) volt jellemzé.
Jegyezzük meg azért, hogy nincs feltétlenül szükség mesterséges vagy erőszakos
beavatkozásra ahhoz, hogy a demográfiai tájkép megváltozzék. A , belső gyarmatosí¬
tás" magától is zajlik, természetes módon. Vegyük példának Huóng Hóa kerület járási
központját, Khe Sanh városkát! A francia gyarmatosítás előtt Khe Sanh jelentéktelen
kis vietnámi huyén-központ volt az Annami Birodalom szélén, a brú vidék szívében,
amelyben fél tucat vagy annál is kevesebb vietnámi funkcionárius székelt mindössze
(Harmand 1879-80: 308 skk.). A franciäk ältal a koräbbi gyalogösvenyek helyen meg¬
épített 9. számú gyarmati út a századforduló tájától kezdve fokozatosan nyitotta meg a
területet az idegenek előtt. Nem sokkal később vietnámi vándorkereskedők telepedtek
le az út mentén. Egy évszázad múltán Khe Sanh — a mintegy fél évszázadig tartó
polgárháború okozta vérveszteségek ellenére is — lüktető vietnámi városkává fejlődött:
az 1989-es népszámlálásban a kerületben feltüntetett 21 000 vietnámi döntő többsége
Khe Sanh-ban, illetve a környékén élt. Evvel kapcsolatban érdemes megjegyezni,
hogy ez a lélekszám nagyjában-egészében megegyezik a Huóng Hóa kerületben élő
brúk összlétszámával (1989: 22800, 1999: 23 121) — márpedig ez a kerület egyike a
legsűrűbben lakott brú vidékeknek!