Seite 76 [76]
OCR
74 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME Az érintkezés elkerülése, a konfrontáció, illetve az idegen uralom elől az erdőbe való visszahúzódás vagy menekülés, illetve — amennyiben ez nem lehetséges — az idegen uralomnak való gyors, ámde valójában színlelt behódolás talán a brúk legtipikusabb viselkedésformája. A XIX. század utolsó harmada, a brúk , felfedezése" óta forrásaink nem szünnek meg emlegetni a brúk félénk, majdhogynem gyáva természetét. A legkorábbi szerző, a francia Harmand doktor például így ír: , Útközben [a brúk lakta terület első keresztülszelése során] sok vademberrel találkozom [...] Mihelyt megpillantanak, elrejtőznek vagy elfutnak; ha nincs módjuk menekülésre, rám sem nézve mennek el mellettem, mintha csak észre sem vettek volna, holott alig tudják palástolni felindultságukat." Vagy: , Menet közben viszonylag nagyszámú Moival* talälkozom |[...] Lättamra elrejtöznek az erdöben, s ügy elillannak, mintha szellemek lennének, anélkül, hogy a szäraz fa megreccsenne a lábuk alatt." Vagy: , Este, még mindig egyedül, egy csapat vademberrel futok össze, akiket láttamra páni félelem fog el: fegyvereiket elhajítva sorban letérdelnek előttem." (Harmand 1879-80: 302, 308 és 310, sajât forditäs.) (1. kép) Az első két beszámolót olvasva még arra gondolhatnánk, hogy a félelem, az idegenek elől való kitérés a fehér emberrel való első találkozás félelmetes újszerűségének tulajdonítható. A harmadik eset azonban, amikor a fegyveres ellenállás reménytelenségét felmérve a brúk eldobják fegyvereiket és letérdelnek a hatalmas idegen előtt, már világosan mutatja, hogy az erősebbnek való nyílt behódolás és annak testi gesztusa a brük habitusäba mélyen beivódott viselkedésforma. A francia gyarmatosítás kezdetén, 1905-ben a Quang Tri-beli francia tartományfőnök (, résident supérieur"), egy bizonyos Valentin, kéziratos jelentésében? a következőképp számol be erről: , aligha tudnék olyan Mori törzset elképzelni, amelyet a Kha-Lu-knál [értsd: a brúknál] könnyebben lehetne kormányozni [...] Miután az Annami Királyság uralmát fenntartások nélkül elfogadták, a tartomány mandarinjai a legteljesebb mértékben, problémák nélkül kormányozzák őket." (Valentin 1905: 8—9, közzéteszi Vargyas 2000: 182, saját fordítás; kiemelés — V. G.) Fél évszázaddal később, 1947-ben, a brúk idegen hatalmaktól való félelmét még nyomatékosabban hangoztatja egy másik páratlan dokumentum, Barthélémy hadnagy részletes katonai jelentése, amely a Vietnám és Laosz 4 Moi = a franciák által is használt, pejoratív értelmű régi vietnámi szó a hegylakók általános megnevezésére, kb. annyi, mint "vadember". 5 Ez a Rapport ethnigue sur les mois de Ouáng Tri (Jelentés a Ouáng Tri tartománybeli vademberekről) címet viselő egyedülálló kézirat a párizsi EFEO Kézirattárában található az MS 378/1905 jelzet alatt. Első francia nyelvű közléséhez Id. Vargyas 2000: 179—201 (I. függelék). Az Annuaire General de I Indochine, 1902. (Hanoi, F. H. Schneider, imprimeur-éditeur, 1902.) című évkönyvben két Valentin vezetéknevű személlyel is talälkozhatunk. J. A. Valentin a „3° brigade, 11° regiment d’infanterie coloniale” kapitanya. François Valentin az ,,administrateurs de 4° classe”-ban szerepel, 1866. március 3-án született, , utolsó kinevezésének" időpontja 1900. május 20. Minden bizonnyal utóbbi írta az idézett jelentést.
