Seite 76 [76]
74 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
Az érintkezés elkerülése, a konfrontáció, illetve az idegen uralom elől az
erdőbe való visszahúzódás vagy menekülés, illetve — amennyiben ez nem
lehetséges — az idegen uralomnak való gyors, ámde valójában színlelt behó¬
dolás talán a brúk legtipikusabb viselkedésformája. A XIX. század utolsó
harmada, a brúk , felfedezése" óta forrásaink nem szünnek meg emlegetni a
brúk félénk, majdhogynem gyáva természetét. A legkorábbi szerző, a francia
Harmand doktor például így ír: , Útközben [a brúk lakta terület első keresz¬
tülszelése során] sok vademberrel találkozom [...] Mihelyt megpillantanak,
elrejtőznek vagy elfutnak; ha nincs módjuk menekülésre, rám sem nézve
mennek el mellettem, mintha csak észre sem vettek volna, holott alig tudják
palástolni felindultságukat." Vagy: , Menet közben viszonylag nagyszámú
Moival* talälkozom |[...] Lättamra elrejtöznek az erdöben, s ügy elillannak,
mintha szellemek lennének, anélkül, hogy a szäraz fa megreccsenne a lábuk
alatt." Vagy: , Este, még mindig egyedül, egy csapat vademberrel futok össze,
akiket láttamra páni félelem fog el: fegyvereiket elhajítva sorban letérdelnek
előttem." (Harmand 1879-80: 302, 308 és 310, sajât forditäs.) (1. kép)
Az első két beszámolót olvasva még arra gondolhatnánk, hogy a félelem,
az idegenek elől való kitérés a fehér emberrel való első találkozás félelmetes
újszerűségének tulajdonítható. A harmadik eset azonban, amikor a fegyveres
ellenállás reménytelenségét felmérve a brúk eldobják fegyvereiket és letérdel¬
nek a hatalmas idegen előtt, már világosan mutatja, hogy az erősebbnek való
nyílt behódolás és annak testi gesztusa a brük habitusäba mélyen beivódott
viselkedésforma. A francia gyarmatosítás kezdetén, 1905-ben a Quang Tri-beli
francia tartományfőnök (, résident supérieur"), egy bizonyos Valentin, kéz¬
iratos jelentésében? a következőképp számol be erről: , aligha tudnék olyan
Mori törzset elképzelni, amelyet a Kha-Lu-knál [értsd: a brúknál] könnyebben
lehetne kormányozni [...] Miután az Annami Királyság uralmát fenntartások
nélkül elfogadták, a tartomány mandarinjai a legteljesebb mértékben, prob¬
lémák nélkül kormányozzák őket." (Valentin 1905: 8—9, közzéteszi Vargyas
2000: 182, saját fordítás; kiemelés — V. G.)
Fél évszázaddal később, 1947-ben, a brúk idegen hatalmaktól való félel¬
mét még nyomatékosabban hangoztatja egy másik páratlan dokumentum,
Barthélémy hadnagy részletes katonai jelentése, amely a Vietnám és Laosz
4 Moi = a franciák által is használt, pejoratív értelmű régi vietnámi szó a hegylakók
általános megnevezésére, kb. annyi, mint "vadember".
5 Ez a Rapport ethnigue sur les mois de Ouáng Tri (Jelentés a Ouáng Tri tartománybeli
vademberekről) címet viselő egyedülálló kézirat a párizsi EFEO Kézirattárában található
az MS 378/1905 jelzet alatt. Első francia nyelvű közléséhez Id. Vargyas 2000: 179—201
(I. függelék). Az Annuaire General de I Indochine, 1902. (Hanoi, F. H. Schneider,
imprimeur-éditeur, 1902.) című évkönyvben két Valentin vezetéknevű személlyel is
talälkozhatunk. J. A. Valentin a „3° brigade, 11° regiment d’infanterie coloniale” kapi¬
tanya. François Valentin az ,,administrateurs de 4° classe”-ban szerepel, 1866. március
3-án született, , utolsó kinevezésének" időpontja 1900. május 20. Minden bizonnyal
utóbbi írta az idézett jelentést.