Tanulmányom első részében Scott hipotéziséhez kapcsolódóan mikrotörténeti
adatok alapján azt a kérdést vizsgáltam, hogy vajon , őshonosak-e a brúk
jelenlegi lakóterületükön? Van-e bármiféle forrás vagy adat, amely amellett
szólna, hogy — Scott elméletének megfelelően — a brúk a (vietnámi) állam
elől a történeti időkben a hegyekbe visszahúzódott/menekült, eredetileg a
síkságon élt népesség lenne?" (2016: 247; e kötetben: 53) Arra a következte¬
tésre jutottam, hogy ,, a brúk zöme ma is ott él, ahol száz, sőt négyszáz évvel
korábban" (2016: 253; e kötetben: 62) és hogy , a brúk e terület — ha nem is
, Ős-7, de legalábbis — legrégebbi ismert lakói", és bár , történelmük elválaszt¬
hatatlan az őket környező államok történetétől, nem ez utóbbiakból — és csak
részben ez utóbbiak elől — menekült népesség" (2016: 255; e kötetben: 65).
Ehhez kapcsolódóan felvetettem, hogy a ma meghatározónak számító
elméletek, többek között Scott (2009) ellenére is, , tehát az etnicitás, az
identitás, a kultúra, a társadalomszervezet stb. bármiféle képlékenysége és
szituációfüggő jellege ellenére is — amiről Scott beszél — a felszín alatt sokkal
több az állandóság, mint azt általában feltételezni szokás" (2016: 255; e kö¬
tetben: 64), illetve hogy , bizonyosnak látszik, hogy xZomiábanc legalábbis
többféle vhabitussalk kell számolni, már ami a területhez való kötődést, illetve
a társadalmi-kulturális képlékenységet és rugalmasságot illeti" (2016: 255;
e kötetben: 64).
Az itt következő II. részben fogom kifejteni a kérdés másik oldalát: az állam
elől való visszahúzódás problémáját, bizonyítva, hogy az első kérdésre adott
nemleges válasz ellenére is Scott milyen mélyen érzett rá a hegylakók, köztük
a bruk bourdieu-i értelemben vett habitusara, s hogy tézise sokkal több, mint
egy , sehova sem vezető populista posztmodern térténelem” (Brass 2012).!