Oldal 68 [68]
66 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
megegyeznek a mai helyzettel, s ily módon a brú kultúra időbeli folytonos¬
ságát bizonyítják a történelmi megrázkódtatások, sőt kataklizmák ellenére
is.” (Vargyas 2000: 154.)
Ugyanez a brú kultúra és identitás időbeli folytonosságára vonatkozó követ¬
keztetés vonható le a 18. lábjegyzetben részletezett három , kiszakadt" csoport
példájából is: az első csoport (a Mekong jobb partjára hurcolt rabszolgák)
kb. 150 év dacára is megőrizte , brú" nyelvét és talán , brú" identitását is (Id.
Theraphan L. Thongkum - See Puengpa 1980); ennél többet róluk, etnográfiai
adatok híján, nem tudunk. A másik két csoport az egy évszázados illetve négy
évtizedes időtávlat ellenére is, áttelepülve illetve áttelepítve, nyomasztóan
kisebbségi helyzetben, vietnámiak között élve is, pauperizálódva — egyelőre
— megőrizte nyelvét, etnikus megnevezését, etnikai identitását és etnikus
szerveződését.
Tehát az etnicitás, az identitás, a kultúra, a társadalomszervezet stb. bármifé¬
le képlékenysége és szituációfüggő jellege ellenére is — amiről Scott beszél — a
felszín alatt sokkal több az állandóság, mint azt általában feltételezni szokás.
Csak az utóbbi 100—-150 évet nézve, a brúkat drámaian sok trauma érte: el¬
hurcolták őket rabszolgának; államok és hadseregek jöttek és mentek a fejük
felett; akarva-akaratlan részt vettek a második világháborút követő időszak
talán legpusztítóbb háborújában: leszórtak rájuk — vagy a környékükön — több
száz ezer tonna bombát, napalmot, kemikáliát (Agent Orange), felperzselték
falvaikat, házaikat, földjeiket, megsemmisítették háziállataikat, értéktárgya¬
ikat, ideiglenesen vagy örökre ki-, illetve áttelepítették, szögesdróttal kör¬
bevett katonai táborba (vagy akár átnevelőtáborokba) zárták őket, halottjaik
számáról még becslésünk sincs," egyszóval a világtörténelem végigsöpört
rajtuk — ám mégis: mihelyst a körülmények lehetővé tették, visszatelepültek,
s makacsul ragaszkodva az általuk lakott területhez, saját nyelvükhöz, kul¬
turajukhoz, etnikus identitasukhoz, azok maradtak, akik voltak — bruk! Ez a
kép vagy minta szöges ellentétben áll azzal, amit számos más délkelet-ázsiai
nép, például ahmongok történelméből ismerünk, akik szétvándorolva, 100 év
alatt képesek voltak egész Délkelet-Ázsiát benépesíteni. Hely híján itt most
nincs mód a kérdést részletesen tovább taglalni; a fentiek alapján annyi mégis
bizonyosnak látszik, hogy , Zomiában" legalábbis többféle , habitussal" kell
számolni, már ami a területhez való kötődést, illetve a társadalmi-kulturális
képlékenységet és rugalmasságot illeti!
Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet rá, hogy érdekes módon
Scott az , eredeti" lakóhelyre való vissza-visszatelepülés lehetőségét fel sem
veti. Márpedig a brúk — az emberemlékezet révén befogható — orális törté¬
9 Az antropológusként a vietnámi háború egyik koronatanújának számító Hickey szerint
a mintegy 220 000 főre becsült hegyvidéki-nemzetiségi áldozatból , a háború termé¬
szetrajza következtében a legtöbb civil veszteség minden valószínűség szerint a brúk,
valamint a pakohok, katuk, sedangok, halangok, jehek, stiengek és röglaiok körében
volt" (Hickey 1993: 267).