Page 58 [58]
OCR
56 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME Egyébként is, kitünő hasonlatával élve, , nem lehet egy kézzel tapsolni", egy oppozíciópárban mindig két elem van. Aki új meg új menekülthullámokat tételez, az kimondatlanul is , előttük már ott élő" , őshonos" vagy legalábbis , régebbi" népeket tételez egyben. Evvel kapcsolatban természetesen felmerül a kérdés, hogy ki őslakó valahol — hisz nyilvánvalóan szinte lehetetlen a földön bárhol olyan területet találni, ahol a jelenleg élő lakosság előtt ne élt volna egy másik, mára esetleg kihalt, beolvadt, elvándorolt stb. populáció. A kérdésre visszatérek még. Scott tehát mindezek tudatában több helyütt is valamivel megengedőbben, kevésbé kizárólagosan fogalmaz: „A kormänyzäs/kormänyzat [értsd: kôzponti hatalom] nélküli peremvidékek lakóinak nagy, sőt talán legnagyobb része nem valamiféle másutt már meghaladott korábbi társadalmi formáció maradványa, nem ya mi élő őseinkx", mondja egy helyütt (2009: 8). Egy másik példa: ,,E vidék állam nélküli népeinek történelme [...] ügy is megírható, mint valamiféle elágazás azok között, akik már régóta a hegyekben élnek (például a wa-k), illetve azok között, akik ott kerestek maguknak menedéket" (uo. 23). Vagy: , Az ilyen vidékek megfelelő menedékzónát jelentettek azoknak, akik ott éltek, vagy akik azt választották, hogy oda menjenek" (uo. 63; kiemelések — V. G.). Vagyis sarkított kijelentései ellenére is maga Scott sem zárja ki teljesen a lehetőségét annak, hogy , őslakos", azaz történetileg valószínűsíthetően , helyben maradt", eredeti lakóhelyükön élő népek is benépesíthetik vagy legalábbis lakhatják , Zomiát"." A kérdés ilyetén , lebegtetése" — a fő tézis ellenére is — nem ok nélküli: jóllehet ez a hegyekbe való vissza- vagy felhúzódási folyamat az egész délkelet-ázsiai hegyvidékre igaz, bőségesen dokumentált, és ma is tart (gondoljunk a kínaiak, a vietek, a thaiok az utóbbi évszázadokban végbement fokozatos térnyerésére, s arra, hogy mindez milyen demográfiai nyomást jelent a környező népekre"), tény, hogy írásos dokumentumok híján e hegyi etnikumok történelméről (és főleg korai történelméről) néhány kivételtől és az utolsó néhány száz évtől eltekintve szinte semmi konkrétumot nem tudunk. Azt sem állíthatjuk, hogy mindig ott voltak, ahol ma élnek, mint ahogy azt sem állíthatjuk, hogy mindnyájan az állam elől menekült, viszonylag , új" jövevények lennének. A választ minden esetben konkrét adatok és vizsgálatok alapján kell megadni. A brúk például, amikor a vietnámi történeti forrásokban a 16. században először feltűnnek, már mai lakóhelyükön laknak. Természetesen lehet hipotéziseket felállítani arról, hogy ezt az időszakot megelőzően hol, milyen államok területén éltek, és ott milyen hatásoknak lehettek vagy voltak kitéve — ilyeneket magam is megkockäztattam® —, de ekôzben mindig számításba $ Noha jómagam a , Zomia" nevet szerencsétlen megnevezésnek tartom, itt és a továbbiakban az egyszerűség kedvéért idézőjelben megtartottam a terminust. 7 Ehhez Id. pl. Michaud 2000, 2006. Ilyen hipotéziseket mindenekelőtt nyelvészeti és pontosan datált történeti adatokra alapozva lehet tenni (ld. Haudricourt 1966; Hoshino 1986; Ferlus 2005/2014 és az 6
