Oldal 40 [40]
OCR
38 "§ A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME mesztésre és piaci árutermelésre (kávé, feketebors stb.) való kötelező átállás; az állami kultúrpolitika által előírt , szelektív megőrzés" és a , rossz" hagyományok tiltása; a természeti környezet rohamos degradációja, illetve arra adott állami válaszként fakivágási tilalom és a hegyi népek kitiltása az erdőből; megnövekedett közlekedés és határforgalom, s vele együtt új betegségek (HIV/AIDS) terjedése, az emberkereskedelem és a prostitúció megjelenése; pauperizáció és marginalizáció. Röviden: hagyományos életformájuk teljes átalakulása egyetlen generáció leforgása alatt — nyilvánvaló különbségekkel az egyes vidékek eltérő érintettsége okán. Az új korszak új problémákat és kutatási kérdéseket hozott magával: a hangsúly a modernitásra, a globálisra és a lokálisra, a makro- és a mikroszintek kapcsolatára, illetve mindenekelőtt az új hívószóra: a fejlődésre helyeződött. Ez a periódus a fejlesztés- és az alkalmazott antropológia időszaka. Bármiféle beruházás vagy projekt, amit nemzeti vagy világméretű nemzetközi intézmények (minisztériumok, FAO, WHO, Világbank, Ázsiai Fejlesztési Bank stb.) finanszíroznak, előírja az előzetes hatástanulmányokat, a befektetés, a kockázat és a várható haszon felbecsülését, rövid távú előzetes , értékfelméréseket" és , mentő" kutatásokat — amit jórészt egy valóságos új , iparággá" nőtt, nem kormányzati szervekből (NGO) álló hálózat elégít ki. Az olyan hívószavak és fogalmak, mint szegénységcsökkentés, élelmiszerbiztonság, sérülékenység, nevelés, egészségügyi szolgáltatás, képessé tétel és részvétel-növelés, illetve országon belüli áttelepítés, természeti erőforrások menedzselése, fejlesztési hatásvizsgálat stb., hatalmas mennyiségű irodalmat eredményeztek, általánosságban és speciális területeken is (Daviau 2004; Pairaudeau 1998; Vorpahl 2006; Arnhem — Nguyen, T. T. B. 2006; Larsen 2016; Manorom—Baird—Shoemaker 2017; McElwee 1999; Baird—Shoemaker 2007; Baird—Shoemaker—Manorom 2015; Chamberlain 2018a; Pholsena 2014, 2017; Tran, T. H. L. — Huijsmans 2014; Shoemaker-Baird-Baird 2001; stb.). A belőlük leszűrhető fő tanulság — sajnálatos módon — az, hogy a modernizáció által hozott lehetőségek nem szolgálják a helyi lakosság, így a brúk érdekeit sem. , A társadalmi-kulturális és pénzügyi kényszerekkel küzdő legszegényebb etnikai csoportok rendre vesztesként kerülnek ki a jobb helyzetű újonnan érkezettekkel vagy a privilegizált helyi csoportokkal szemben; ők azok, akik elvesztik földjeiket és lakóhelyüket, illetve ők kényszerülnek életmódjuk tökéletes megváltoztatására — ami immár életben maradási esélyüket veszélyezteti" (Scortino 2009: 20). E tekintetben különösen nyugtalanító a vízi erőművek hatása; az általuk okozott károkat legjobban Shoemaker és Robichaud új könyvének címével: Holtan a vízben (Dead in the Water, 2018) lehet jellemezni. Mindezen , fejlesztések" ellenére is a szegénységi ráta mindmáig leginkább a felföldi nemzetiségek, különösen a mon-khmer csoportok — köztük a brúk — körében a legmagasabb (Chamberlain 2002: 9). Az embernek az a benyomása, hogy a szakértők jelentéseit nem hallgatják meg, sőt, visszaélnek velük.
