Oldal 40 [40]
38 "§ A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME
mesztésre és piaci árutermelésre (kávé, feketebors stb.) való kötelező átállás;
az állami kultúrpolitika által előírt , szelektív megőrzés" és a , rossz" hagyo¬
mányok tiltása; a természeti környezet rohamos degradációja, illetve arra adott
állami válaszként fakivágási tilalom és a hegyi népek kitiltása az erdőből;
megnövekedett közlekedés és határforgalom, s vele együtt új betegségek
(HIV/AIDS) terjedése, az emberkereskedelem és a prostitúció megjelenése;
pauperizáció és marginalizáció. Röviden: hagyományos életformájuk teljes
átalakulása egyetlen generáció leforgása alatt — nyilvánvaló különbségekkel
az egyes vidékek eltérő érintettsége okán.
Az új korszak új problémákat és kutatási kérdéseket hozott magával: a
hangsúly a modernitásra, a globálisra és a lokálisra, a makro- és a mik¬
roszintek kapcsolatára, illetve mindenekelőtt az új hívószóra: a fejlődésre
helyeződött. Ez a periódus a fejlesztés- és az alkalmazott antropológia idő¬
szaka. Bármiféle beruházás vagy projekt, amit nemzeti vagy világméretű
nemzetközi intézmények (minisztériumok, FAO, WHO, Világbank, Ázsiai
Fejlesztési Bank stb.) finanszíroznak, előírja az előzetes hatástanulmányokat,
a befektetés, a kockázat és a várható haszon felbecsülését, rövid távú előzetes
, értékfelméréseket" és , mentő" kutatásokat — amit jórészt egy valóságos új
, iparággá" nőtt, nem kormányzati szervekből (NGO) álló hálózat elégít ki.
Az olyan hívószavak és fogalmak, mint szegénységcsökkentés, élelmiszer¬
biztonság, sérülékenység, nevelés, egészségügyi szolgáltatás, képessé tétel és
részvétel-növelés, illetve országon belüli áttelepítés, természeti erőforrások
menedzselése, fejlesztési hatásvizsgálat stb., hatalmas mennyiségű irodalmat
eredményeztek, általánosságban és speciális területeken is (Daviau 2004;
Pairaudeau 1998; Vorpahl 2006; Arnhem — Nguyen, T. T. B. 2006; Larsen
2016; Manorom—Baird—Shoemaker 2017; McElwee 1999; Baird—Shoemaker
2007; Baird—Shoemaker—Manorom 2015; Chamberlain 2018a; Pholsena 2014,
2017; Tran, T. H. L. — Huijsmans 2014; Shoemaker-Baird-Baird 2001; stb.).
A belőlük leszűrhető fő tanulság — sajnálatos módon — az, hogy a moder¬
nizáció által hozott lehetőségek nem szolgálják a helyi lakosság, így a brúk
érdekeit sem. , A társadalmi-kulturális és pénzügyi kényszerekkel küzdő
legszegényebb etnikai csoportok rendre vesztesként kerülnek ki a jobb hely¬
zetű újonnan érkezettekkel vagy a privilegizált helyi csoportokkal szemben;
ők azok, akik elvesztik földjeiket és lakóhelyüket, illetve ők kényszerülnek
életmódjuk tökéletes megváltoztatására — ami immár életben maradási esélyü¬
ket veszélyezteti" (Scortino 2009: 20). E tekintetben különösen nyugtalanító
a vízi erőművek hatása; az általuk okozott károkat legjobban Shoemaker
és Robichaud új könyvének címével: Holtan a vízben (Dead in the Water,
2018) lehet jellemezni. Mindezen , fejlesztések" ellenére is a szegénységi
ráta mindmáig leginkább a felföldi nemzetiségek, különösen a mon-khmer
csoportok — köztük a brúk — körében a legmagasabb (Chamberlain 2002: 9).
Az embernek az a benyomása, hogy a szakértők jelentéseit nem hallgatják
meg, sőt, visszaélnek velük.