Néhány főszereplőre külön is ki kell térni. Az egyik a Wycliffe Bibliaforditôk
/ Summer Institute of Linguistics (SIL) névre hallgató világméretű protestáns
szervezet, amelynek célja — nyelvészetileg képzett misszionáriusok hálózatán
keresztül — a Biblia lefordítása a világ összes nyelvére. Bár a SIL hivatalosan
nem politikai szervezet, kötődése a vietnámi amerikai célokhoz közismert: a
, SIL kutatói a Központi Felföldön az amerikai elhárítás információs hálózatá¬
nak részei voltak" (Salemink 2003: 216). A misszionárius-nyelvész házaspár,
John és Carolyn Miller, akik 1961 és 1968 között Khe Sanh-ban, a brúk között
éltek és dolgoztak, tipikus példái a SIL Janus-arcúságának: az amerikaiak
vietnámi beavatkozásának elkötelezett résztvevői, a brúk hittérítői; egyben
kitűnő nyelvész-kutatók, akik a mon-khmer nyelvészet megalapozéi és máig
vezető egyéniségei. Kár, hogy antropológiai hozzájárulásuk csekély — jóllehet
mára klasszikus írások fűződnek a nevükhöz (Miller 1972).
A másik főszereplő Gerald Cannon Hickey, a vietnámi hegylakók első
számú amerikai szakértője. Ellentmondásos személy, aki 1956 és 1973 között
élt Vietnámban, egy évtizedig a Rand Corporation munkatársaként, egyszerre
szemlélve , belülről" és , kívülről" a háborút, kritizálva az amerikai beavatkozás
részleteit, helyesbíteni és javítani akarván ezeket, de valójában soha kétségbe
nem vonva magát a háborút, illetve annak céljait. Politikai szereplésétől füg¬
getlenül tudományos hozzájárulása kétségbevonhatatlan: életműve főképp
általános etnohistóriai művekből áll, amelyek fókuszában a központi felföld
és lakóinak történelme áll, a legkorábbi időktől kezdve a vietnámi háború
végéig, nem mellesleg saját személyes tapasztalatai és háború alatti kutatásai
alapján (Hickey 1982a, 1982b, 1993, 2002). Történelmi művekként, személyes
tanúvallomásokként unikális hozzájárulások, antropológiai munkákként
azonban kétes értékűek. A háborús körülmények következtében Hickey
rálátása szükségképpen általánosságban mozog, miközben az általa tárgyalt
több mint 20 hegyi törzs egyikére vonatkozóan sincs mélyreható, személyes
ismeretanyaga. Amit például a brúkról ír (Hickey 1993: 141—175), , tele van
tévedéssel, félreértéssel, a kontextusból kiragadott tényekkel [...] nem tud
különbséget tenni aközött, ami általános és jellemző, illetve ami véletlenszerű
és részleges [...] a ki tudja, milyen alapon kiválasztott esetleges részletek
kavalkádja ellenére is a brú kultúra a maga teljességében kifejtetlen marad"
(Vargyas 2000: 101, saját fordítás).