Oldal 31 [31]
OCR
A BRÚK AZ IDŐBEN ÉS A TÉRBEN ? 29 közvetlen vietnámi ellenőrzés alá. Francia-Indokína megszületésével (1887) a felföld és lakói, köztük a brúk, akik mind ez idáig , az annami üllő és a sziámi kalapács" (Harmand 1879—80: 298) közé szorulva éltek, a globalizált gyarmati világ részeivé váltak. A 20. század elejének viszonylag békés első periódusát viharos fejlemények követték: nemzeti felszabadító mozgalmak; az Indokínai Kommunista Párt megalapítása (1930); japan megszállás és a mäsodik viläghäborü (1940-1945); az elsö indokinai häborü (1946-1954, Franciaorszag—Vietnam); a genfi konferencia és Vietnam kettéosztasa ,,Eszak-” és ,,.Dél”-Vietnamra a 17. szélességi fok mentén, egy ún. , demilitarizált zóna" révén (1954); a második indokínai háború (1954-1975, USA—Vietnam), amelyben a brúk akarva-akaratlanul résztvevőkké és áldozattá váltak; végezetül Vietnám újraegyesítése kommunista hatalom alatt (1976) és az azt követő, politikai-gazdasagi-tärsadalmi &s demogräfiai megräzködtatäsokat okozó periödus, ami 1986-ban a Döi méi-nek nevezett vietnami „peresztrojkahoz” vezetett, Laoszban pedig a délkelet-ázsiai kommunizmus egy lágyabb válfaját eredményezte. A brúk megismerésének és kutatásának története. Francia gyarmati etnográfia és felfedezések A brúk megismerésének, illetve kutatástörténetének az 1980-as évekig tartó folyamatát francia nyelven megjelent monográfiámban összegeztem (Vargyas 2000). A brük a 19. század végén lépnek színpadra a francia felfedezők útleírásainak köszönhetően, akik tevékenysége a tengerpart és a Mekong völgye közötti legrövidebb átjáró kereséséhez, illetve a sziámi—vietnámi határvillongásokhoz kapcsolódik. Ezt a periódust olyan szereplők jellemzik, mint Harmand (1879-1880), a Pavie-missziö tagjai: Malglaive és Rivière (1902), Lemire (1894) és mások. Többségük katonatiszt vagy politikai-katonai céloktól vezérelt civil, akik a jövendő gyarmatbirodalom alapjait rakják le. Utazásaiknak és felfedezéseiknek köszönhetően a térség alapvető földrajzi és kulturális vonásai fokozatosan rajzolódnak ki. Francia-Indokína létrejötte után a stafétabotot gyarmati tisztviselők (Valentin 1905; Damprun 1904; Macey 1903, 1905; Malpuech 1920) és néhány független kutató (Bernard 1904; Hoffet 1933; Colani 1936) veszi át tőlük. Egyelőre ismeretlen okok következtében a misszionáriusok hiányoznak közülük (Vargyas 2020a). Ez az első francia periódus nagyjából az 1940-es évek elejéig tart, és amásodik világháború zárja le. Ekkorra az itt felsorolt és más szerzőknek köszönhetően többé-kevésbé megbízható, ámde nem túl részletes leírásokkal rendelkezünk a térségről és lakóiról. Írásaikból — saját terepmunka-tapasztalat által vezérelt célzatos olvasás révén — értékes információk voltak kihüvelyezhetők. Közülük két szerző, Valentin (1905) és Barthélemy (1947) emelkedik jóval az átlag
