Oldal 31 [31]
A BRÚK AZ IDŐBEN ÉS A TÉRBEN ? 29
közvetlen vietnámi ellenőrzés alá. Francia-Indokína megszületésével (1887)
a felföld és lakói, köztük a brúk, akik mind ez idáig , az annami üllő és a
sziámi kalapács" (Harmand 1879—80: 298) közé szorulva éltek, a globalizált
gyarmati világ részeivé váltak. A 20. század elejének viszonylag békés első
periódusát viharos fejlemények követték: nemzeti felszabadító mozgalmak;
az Indokínai Kommunista Párt megalapítása (1930); japan megszállás és a
mäsodik viläghäborü (1940-1945); az elsö indokinai häborü (1946-1954,
Franciaorszag—Vietnam); a genfi konferencia és Vietnam kettéosztasa ,,Eszak-”
és ,,.Dél”-Vietnamra a 17. szélességi fok mentén, egy ún. , demilitarizált zóna"
révén (1954); a második indokínai háború (1954-1975, USA—Vietnam), amely¬
ben a brúk akarva-akaratlanul résztvevőkké és áldozattá váltak; végezetül
Vietnám újraegyesítése kommunista hatalom alatt (1976) és az azt követő,
politikai-gazdasagi-tärsadalmi &s demogräfiai megräzködtatäsokat okozó
periödus, ami 1986-ban a Döi méi-nek nevezett vietnami „peresztrojkahoz”
vezetett, Laoszban pedig a délkelet-ázsiai kommunizmus egy lágyabb válfaját
eredményezte.
A brúk megismerésének és kutatásának története.
Francia gyarmati etnográfia és felfedezések
A brúk megismerésének, illetve kutatástörténetének az 1980-as évekig tartó
folyamatát francia nyelven megjelent monográfiámban összegeztem (Var¬
gyas 2000). A brük a 19. század végén lépnek színpadra a francia felfedezők
útleírásainak köszönhetően, akik tevékenysége a tengerpart és a Mekong
völgye közötti legrövidebb átjáró kereséséhez, illetve a sziámi—vietnámi
határvillongásokhoz kapcsolódik. Ezt a periódust olyan szereplők jellemzik,
mint Harmand (1879-1880), a Pavie-missziö tagjai: Malglaive és Rivière
(1902), Lemire (1894) és mások. Többségük katonatiszt vagy politikai-katonai
céloktól vezérelt civil, akik a jövendő gyarmatbirodalom alapjait rakják le.
Utazásaiknak és felfedezéseiknek köszönhetően a térség alapvető földrajzi
és kulturális vonásai fokozatosan rajzolódnak ki. Francia-Indokína létrejötte
után a stafétabotot gyarmati tisztviselők (Valentin 1905; Damprun 1904;
Macey 1903, 1905; Malpuech 1920) és néhány független kutató (Bernard
1904; Hoffet 1933; Colani 1936) veszi át tőlük. Egyelőre ismeretlen okok
következtében a misszionáriusok hiányoznak közülük (Vargyas 2020a). Ez
az első francia periódus nagyjából az 1940-es évek elejéig tart, és amásodik
világháború zárja le. Ekkorra az itt felsorolt és más szerzőknek köszönhetően
többé-kevésbé megbízható, ámde nem túl részletes leírásokkal rendelkezünk
a térségről és lakóiról. Írásaikból — saját terepmunka-tapasztalat által vezérelt
célzatos olvasás révén — értékes információk voltak kihüvelyezhetők. Közülük
két szerző, Valentin (1905) és Barthélemy (1947) emelkedik jóval az átlag