Oldal 14 [14]
OCR
12 " A MEGÉRTÉS ÉDES ÖRÖME nagyjából jelen könyvem terjedelmével egyezik meg. Most — utólag — látom, milyen hatalmas forrásanyagot, adathalmazt jelent mindez; ráadásul olyan anyagot, ami korábbi terepmunkáim során döntően feledésbe merült, hisz az adott körülmények között egyszerűen remény sem volt a rögzítésére. És akkor még nem beszéltem a digitális fényképezőgép nyújtotta előnyökről! Immár nem kellett takarékoskodni a negatív filmmel, azt és annyit fényképeztem, amennyit csak akartam; nem kellett két fényképezőgéppel bajlódnom (egy a fekete-fehér és egy a színes felvételek számára); a felvételeket minden este letöltöttem és azon melegében beleltároztam, ami további beszélgetéseket eredményezett, ezek révén sokszor újabb információkhoz jutottam. (Ld. a kötet címadó tanulmányát.) A fényképezőgép tehát a legfontosabb pillanatok illusztrálásának technikai eszközéből tudatosan használt mindennapi mnemotechnikai rögzítőeszközzé vált. Summa summárum, harminc évvel ezelőtt még ha az — akkor — új irányzat szellemében akartam is volna reflexív antropológiai írásművet alkotni, nem tudtam volna (és nem is akartam!): amúgy is rövid, tényszerű bejegyzéseket tartalmazó naplómban — néhány ritka kivételtől eltekintve, mint a , tigriskaland" — szinte említés sincs magamról és az érzéseimről. Ma viszont más a helyzet: immár akarok is élni a lehetőséggel, és lehetséges is a számomra. Minden bizonnyal ez a körülmény az (egyik) oka annak, hogy a reflexivitás és a pozicionalitás mint témák egyre nagyobb hangsúlyt kaptak az utóbbi évtizedben közzétett írásaimban. A fentiek szellemében, hosszas gondolkodás és számos — számomra fontos — írásról való lemondás után, Nagy Zoltán barátom és kollégám tanácsát megfogadva, úgy döntöttem: , a kevesebb több" — azokat az írásokat veszem be a válogatásba, amelyek ezt a részben öntudatlan szemléletváltást, illetve jelenlegi érdeklődésem csomópontjait tükrözik a legjobban. Az itt közreadott tizennégy írás döntő többségében az elmúlt tíz évben született, a legkorábbi 2010-ből datálódik, kettő pedig eddig publikálatlan kézirat, amely külföldi megjelenésre vár. Tematikai szempontból három nagyobb blokkra oszlanak: 1) Kutatásaim során mindig is kiemelt figyelmet fordítottam az etnohistória / történeti etnográfia kérdéseire (legátfogóbban Id. Vargyas 2000). Meglehet, a történelem iránti érdeklődés, a néprajz / kulturális antropológia történeti tudományként (is) való felfogása magyar képzettségemből, a magyar tudományosságba való belegyökerezettségemből egyenesen következik. A nemzetközi antropológiai színtéren azonban, különösen az utóbbi időben, igen élénk érdeklődés mutatkozik a délkelet-ázsiai népek — történeti forrásokból nem, vagy csak alig megismerhető — etnikus történelme iránt (ld. pl. Michaud 2000, 2006). E tudományos műhelyekkel személyes kapcsolatot is ápolok, így saját érdeklődésem és a nemzetközi trendek kölcsönösen fel- és megerősítik egymást. 2) Egy másik csoportot képeznek a terepmunkához kapcsolódó elméleti és gyakorlati problémák: a terepmunka politikai kontextusa, az ebből fakadó etikai követelmények, személyes dilemmáim. Ez a kérdéshalmaz, mint volt
