Oldal 138 [138]
OCR
Jurij Tolsztoj lesújtó véleménnyel van Milton művéről. Szerinte semmiféle történeti értéke nincs, nem is érti, hogy a sok nagyszerű angol forrás közül miért kell ezt a kétes, rosszhiszemű spekulációt a nyilvánosság elé tárni, mikor ezt soha nem sorolták az orosz történelem fontos dokumentumai közé. Miután elolvasta az angol eredetit, eza meggyőződése még erősebb lett. Ugyanakkor oroszra fordítását (amire még 1861-ben sort kerített) nem tartotta feleslegesnek, de mindenképpen jegyzetekkel ellátva, a forrásokkal összevetve. Kéziratát, fordítását lektoráltatta a példának tekintett szlavista professzorral, Oszip Makszimovics Bogyanszkijjal, a Moszkvai Történeti Társaság titkárával - aki 1848-ban Giles Fletcher munkáját fordította oroszra —, és miután ő méltónak találta a Társaság folyóiratában való közlésre, 1875-ben ki is adták a Karnovicsénál lényegesen szabatosabb fordítást. Jurij Tolsztoj meglehetősen éles nyelvvel kritizálja Miltont és Polugyenszkijt. Félrefordítások, pontatlanságok, tévedések részletes leírását adja a fejezetek sorrendjében, összeveti a különféle források adatait, pontosít. Megadja, hogy az adott szakaszt Milton melyik szerzőtől vette át. Felrója, hogy Milton forrásai már elavultak (pl. a hadsereg tekintetében), illetve gyakran téves adatokat vesz át minden kritika nélkül az angol forráskiadványokból. Igen sokat foglalkozik a negyedik fejezettel, a moszkvai nagyfejedelmek sorával, utódlásával, amelyet az orosz krónikák alapján ismertet. Fjodornak, IV. Iván fiának cárrá koronázását Jerome Horsey leírását követve, az álcárok korszakát és Mihail Fjodorovics cárrá választását pedig a , skót Gilbert" után írja le. Gilbert a Követi Kormányszék vezetőjének, Afanaszij Vlaszjevnek hívására érkezett 1601-ben Moszkvába, ahol Borisz Godunovot, majd az első Al-Dmitrijt, Sujszkijt, a tusindi tolvajt, majd Zölkiewski hetmant szolgälta felvältva zsoldosként, mignem orosz fogságba került. Onnan csak két év múlva, 1617-ben, 136
