Oldal 138 [138]
Jurij Tolsztoj lesújtó véleménnyel van Milton művéről. Sze¬
rinte semmiféle történeti értéke nincs, nem is érti, hogy a sok
nagyszerű angol forrás közül miért kell ezt a kétes, rosszhiszemű
spekulációt a nyilvánosság elé tárni, mikor ezt soha nem sorol¬
ták az orosz történelem fontos dokumentumai közé. Miután
elolvasta az angol eredetit, eza meggyőződése még erősebb lett.
Ugyanakkor oroszra fordítását (amire még 1861-ben sort kerített)
nem tartotta feleslegesnek, de mindenképpen jegyzetekkel
ellátva, a forrásokkal összevetve. Kéziratát, fordítását lektorál¬
tatta a példának tekintett szlavista professzorral, Oszip Makszi¬
movics Bogyanszkijjal, a Moszkvai Történeti Társaság titkárával
- aki 1848-ban Giles Fletcher munkáját fordította oroszra —, és
miután ő méltónak találta a Társaság folyóiratában való közlés¬
re, 1875-ben ki is adták a Karnovicsénál lényegesen szabatosabb
fordítást.
Jurij Tolsztoj meglehetősen éles nyelvvel kritizálja Miltont és
Polugyenszkijt. Félrefordítások, pontatlanságok, tévedések rész¬
letes leírását adja a fejezetek sorrendjében, összeveti a különfé¬
le források adatait, pontosít. Megadja, hogy az adott szakaszt
Milton melyik szerzőtől vette át. Felrója, hogy Milton forrásai
már elavultak (pl. a hadsereg tekintetében), illetve gyakran té¬
ves adatokat vesz át minden kritika nélkül az angol forráskiad¬
ványokból.
Igen sokat foglalkozik a negyedik fejezettel, a moszkvai nagy¬
fejedelmek sorával, utódlásával, amelyet az orosz krónikák alap¬
ján ismertet. Fjodornak, IV. Iván fiának cárrá koronázását Je¬
rome Horsey leírását követve, az álcárok korszakát és Mihail
Fjodorovics cárrá választását pedig a , skót Gilbert" után írja le.
Gilbert a Követi Kormányszék vezetőjének, Afanaszij Vlasz¬
jevnek hívására érkezett 1601-ben Moszkvába, ahol Borisz Go¬
dunovot, majd az első Al-Dmitrijt, Sujszkijt, a tusindi tolvajt,
majd Zölkiewski hetmant szolgälta felvältva zsoldosként, mig¬
nem orosz fogságba került. Onnan csak két év múlva, 1617-ben,
136