Oldal 130 [130]
új, az előzőknek ellentmondó véleményt nem formálnak. Ha
némileg árnyalják is a 16. század végére kialakult képet, azon
jelentősen nem változtatnak, egy már jól kitaposott ösvényen
haladnak.?
A nagy John Milton (1608-1674) az elsőként említett diplo¬
matákhoz hasonlóan úgy írt Moszkóviáról, hogy soha nem járt
ott. Művének előszava szerint egy átfogó, összegző képet akart
adni a Moszkva-központú államról. Okulva a korábbi szerzők
munkáiból, úgy törekedett a teljességre, hogy egyrészt hasznos
tudással vértezze fel, másrészt szórakoztassa is az olvasót, s
mindeközben ne vesszen bele a jelentéktelen részletekbe, ne
ismételjen öncélúan sehová sem vezető hosszú történeteket. Az
öt fejezetre tagolt értekezés első része a hagyományokat követ¬
ve földrajzi leírást ad, s röviden informál az ország politikai
berendezkedéséről, a cári hatalomról, az ország katonai erejéről,
az egyházról, a helyi szokásokról. A következő rész a szamojé¬
dekről, Szibériáról szól, az északi népekről, a harmadik fejezet
ugyanezt folytatja, a Kínába vezető és oly nagyon áhított vízi
út lehetőségéről értekezik. A negyedik fejezetet Oroszország
történetének szentelte Ruriktól Mihail Fjodorovicsig, az első
Romanov-dinasztiabeli uralkodóig, az utolsó részt pedig az
orosz-angol kapcsolatoknak.
Angliában a 16. században felértékelődött Oroszország sze¬
repe, úgy is, mint kereskedelmi partner, úgy is, mint a kelet felé
vezető kereskedelmi útvonal, így a diplomáciai kapcsolatok is
intenzívebbé váltak. Az Oroszországgal kapcsolatos informáci¬
óknak megnőtt a gyakorlati jelentősége.
Az angol-orosz viszony alfája és ómegája a kereskedelem volt.
Az oroszországi kapcsolatok olyan fontosnak bizonyultak, hogy
az angol kereskedők társaságot alapítottak a haszon kiaknázá¬
23 Az eddigiekről részletesen, jegyzetekkel, bibliográfiával: Radnóti Klára:
Euröpa Moszkövia-kepe a 15-16. században, Budapest, Magyar Ruszisztikai
Intézet, 2002.
128