Oldal 126 [126]
OCR
röpiratok". Ezek az általában nyolcoldalas, illusztrált , újságok" az azonnali tájékoztatás, véleményformálás, befolyásolás, sőt, szórakoztatás igényével készültek. A fenyegető ellenséget mutatták be, nem a hitelességre helyezték a hangsúlyt, az érzelmekre hatottak. A sajtó úgy ábrázolta az oroszokat, hogy felhasználta a korábban jól bevált és Európában közismert kliséket a pogány törökökről, s ezeket húzta a moszkovitákra is, hogy lejárassa őket. Ez a harsány, igénytelen sajtó hatott Európa nyugati felében leginkább a közvélekedésre. Az orosz fogságba esettek sanyarú sorsukat ecsetelik, az orosz földön időnként szép karriert befutó kalandorok akár önmaguk igazolására is rettenetes képet festenek IV. Iván (aki a , groznij", azaz félelmetes, rettegett, kegyetlen melléknevet kapja kortársaitól) államáról. Az európai közvéleményben tehát IV. Iván uralkodásától (moszkvai nagyfejedelem 1533-tól, cárrá koronázzák 1547-ben) kezdve egyre sötétebb a Moszkóvia-kép, és ez az ellenséges kép rögzül a köztudatban. IV. Ivánt ruházzák fel az emberfeletti gonoszság ismérveivel, ő lesz a zsarnok - s egyben az orosz ember - mintaképe, országa pedig a gonosz birodalma, az Európát fenyegető rém megtestesítője. Az első időszak pozitív, jóindulatú ábrázolásai — melyeknek célja az oroszok bevonása a török elleni harcokba, illetve katolizálásuk — a livóniai háború idején homályosultak el a lengyellitván szerzők gyűlölettől fröcsögő híradásai mögött. Ekkor már meglehetősen sok tollforgató ember került közelebbi ismeretségbe az orosz viszonyokkal, így aránylag sok információ jutott el nyugatra IV. Ivan belpolitikäjaröl, az opricsnyinaröl,'* az Oroszországban dúló terrorról. A Moszkóviával állandó harcban álló, fenyegetett szomszédos területek szerzői Oroszországot 14 Opricsnyina: 1565-1572/73 között a cár (ekkor IV. Iván) közvetlen irányítása alá rendelt országfél, ahol csak a megbízhatónak tartott birtokosok maradhattak meg, a többit kitelepítették, ezzel is védve a cárt a vélt és valós belső ellenségtől. 1575-1576-ban újra kitelepítésekre kerül sor, így ezt nevezhetjük az opricsnyina , második kiadásának". 124
