Page 123 [123]
OCR
Róma"-elmélet,? amelyben az is benne foglaltatik, hogy az orosz uralkodó, mint a , harmadik Róma" ura, szintén császár. Bár hivatalosan III. Iván (1440-1505) még nem vette fel a cári címet, Filofej már cárnak titulálja, mivel — mint Róma örökösének — neki is jar a császári, azaz cári cím. Eszerint az orosz állam mind politikai, mind vallási téren Bizánc örökösének vallotta magát. Nyugaton akkor nő nagyot III. Iván respektusa, amikor 1472ben - valószínűleg pápai kezdeményezésre - feleségül veszi az utolsó, törökök által elűzött bizánci császár unokahúgát, Szofja (Zoé) Palailogoszt. Ettől kezdve Moszkóviát Nyugaton is a bizánci birodalom törvényes örökösének tekintik. Igaz, a házasságkötéssel Moszkóvia egyáltalán nem közeledett a katolikus egyházhoz, és a törökellenes fellépésre sem került sor, ahogy ezt a pápai udvarban remélték. A házasság azonban mégis közelítette Moszkóviát Európa nyugatabbi részéhez: sok itáliai mesterember, korábban Itáliában élő görög előkelő telepedett le Moszkvában - az itt megtelepedő itáliai építészek keze nyomát dicsérik a Kreml épületei, s ettől kezdve többé-kevésbé rendszeres a kapcsolattartás az orosz állam és a Nyugat között. A tárgyalt időszakban az orosz külpolitikának két jól meghatározható célja van: egyrészt a nyugati irányú terjeszkedés (az orosz földek" begyűjtése ürügyén) — emiatt bonyolódik hosszú háborúkba a lengyel-litván és a svéd állammal; másrészt a technikai lemaradás megszüntetése — ezért toboroz külföldi mesterembereket. A szomszédos államok egyre jobban tartottak az erősödő orosz államtól, így minden eszközzel próbálták elszigetelni, távol tartani a nyugati újításoktól. A Német-római Császárság és a pápaság egyre nagyobb figyelemmel követte az északkeleti birodalom lépéseit, miközben egymással is versengtek, 9 LäsdH.B. Cuunupima: Tpemuü Pum. Hcmoru u 980m10yua pyccKoü cpednesekoeoü Konyenyuu (XV-XVI ee.), MockBa, NHApHK, 1998; Filippov Szergej: , Támaszt az egek Istene birodalmat, mely soha örökké meg nem romol." Történelembölcseleti elképzelések a 15-17. századi Oroszországban, Aetas, 1995/3, 5-31. I2I
