OCR
a krakköi egyetemen vegzett Jan Diugosz (1415-1480) munkäit, és sokat merített az ő kéziratban terjedő írásából a szlávok korai történetéről (Dtugosz írása viszont csak a 17. században jelent meg nyomtatásban).? Ahogy láttuk, elsőként kereskedők, tudósok, diplomaták fogtak tollat, hogy informálják megbízóikat, társaikat. Köztük nincs éles válaszfal, hiszen a politikusok jó része egyházi ember volt, csakúgy, mint a tudósok nagy része, a kereskedőket pedig gyakran diplomáciai feladatokkal, uralkodói megbízással küldték a távoli országokba. A humanista műveltségű tudósok célja az volt, hogy összegezzék a korábban felhalmozott ismereteket. A világ megismerésének igényével minden távoli tájról, a nagy földrajzi felfedezésekről, így Moszkóviáról is jelentek meg írások. A világot leíró tudósokra jellemző leginkább, hogy az antik auktoroknál olvasottakat elegyítik a friss híradásokkal, kritika és gátlás nélkül másolják a korábbi szerzők műveit (a plagizálás ekkor még ismeretlen fogalom, a korábbi információk ismétlése bevett gyakorlat, és csak azt mutatja, hogy a szerző milyen enciklopédikus tudással rendelkezik), így időnként írásaikban a valóság keveredik a fantasztikummal. A világot járó kereskedők általában korrektebb információkkal szolgálnak, ők kevésbé rugaszkodnak el a valóságtól, praktikus ismereteket akarnak közölni. Köztük az első időszakban az itáliaiaké a főszerep, a 16. század második felétől viszont az angolok veszik át helyüket. Az első teljes egészében Oroszországnak szentelt műveket diplomatak irtak. Ioannes Fabri (1478-1541) ugyan soha nem járt Oroszországban, viszont Ferdinánd főherceg megbízásából meginterjúvolta III. Vaszilij nagyfejedelem Spanyolhonba kül3 Historia Polonica Ioannis Dlugossi seu Longini canonici Cracovtensis. In tres tomos digesta, autoritate et sumptibus Herbulti Dobromilska edita, Dobromili in officina Ioannis Szeligae, 1615. Ekkor csak az elsé harom kétet jelenhetett meg az orosz krónikákat is felhasználó műnek, majd ezt is betiltották. Lásd I. A. JIumonos: Kyromypubie ceazu Poccuu c eeponeückumu cmpanamu 6 XV-XVIl ee, Jlennarpan, Hayka, 1978, 8-9. 117