Page 105 [105]
OCR
tartotta)." Sukanya Dasgupta hasonlóképpen történeti műnek tartja a Moszkóviát, amely azonban inkább a történetírás cicerói felfogása alapján erkölcsileg tanulságos, követésre méltó példákat mutat fel, s így közvetíti Milton republikánus felfogását.3 Milton előszava azonban nem történeti, hanem földrajzi műről beszél: ezt fontolja meg Sharon Eytan, aki szerint a Moszkóvia elsősorban geográfiai értekezés, azonban több is annál, hiszen a tényeket a teremtő képzelet segítségével kiegészítve egyszerre jeleníti és erősíti meg Milton angol és európai identitását és , olyan földrajzi vizsgálódást folytat le, amelyet nem kizárólag a birodalmi nyereségvágy motivál"."" Tény, hogy Milton az ötödik fejezet legelején, az Oroszországban indított korai angol expedíciók kapcsán határozottan elítéli az angol kereskedők haszonlesését, mindazonáltal fontosnak tartja, hogy tudósítson ezekről az utakról, hiszen , az ilyen vállalkozások révén nem kevés hasznos ismerethez juthatunk a természetről és más megfigyelések is napvilágra kerülnek, minthogy rossz események is gyakran jó következményekkel járnak". Richard Bedford helyesen állapítja meg, hogy a fenti kijelentés — utazással és felfedezéssel kapcsolatos kontextusát figyelembe véve -— , magának az Elyeszett Paradicsomnak is hangzatos, előremutató mottója" 22 Lásd Polübiosz 12.25. Joseph Allen Bryant: Milton and the Art of History: A Study of Two Influences on A Brief History of Moscovia, Philological Quarterly, vol. 29, 1950/1, 15-30, 20, 22. Sukanya Dasgupta: Confused Anarchy and the late civil broils: The Politics of Genre in Milton’s Histories, Prague Journal of English Studies, vol. 9, 2020/1, 9-32. A torténetiras ciceröi felfogásáról lásd Szekeres Csilla: Cicero és a történetírás törvényei, Ókor, 15. évf., 2016/3, 65-68. Milton történelemszemlélete sokat változott élete folyamán: a restauráció utáni időszakban már jóval szkeptikusabb a történelmi események vagy a nagy személyiségek példázatos erejével kapcsolatban: erre a legszemléletesebb példa az Elveszett Paradicsom 9. énekének az invokacidja (9.13-41). Läsd Irene Samuel: Milton and the Ancients on the Writing of History, Milton Studies, vol. 2, 1970/1, 131-148. 24 Sharon Eytan: Eastern Imaginings: Milton’s Moscovia and Beyond, The European Legacy, vol. 17, 2012/3, 367-376, 368, 375. 2 QW 103
