OCR
aranyozott ruhát viseltek, körülötte magas üléseken ült 150 főnyi tanácsa, mind hasonlóan pompás öltözetben. Chancellor nem szeppent meg, hanem angol szokás szerint kifejezte hódolatát a cárnak. A cár átvette és elolvasta Chancellor leveleit, s miután néhány kérdésben Eduárd király egészségéről érdeklődött, meghívta embereinket vacsorára, majd elbocsátotta őket. Mielőtt azonban távoztak volna, a főminiszter fedetlen fővel bemutatta ajándékaikat, addig ugyanis fejfedő volt mindegyikükön. Mielőtt pedig bebocsátották volna embereinket, meghagyták nekik, hogy csakis akkor beszéljenek, ha a cár bármit kérdez tőlük. Miután két órát ültek a főminiszter termében, végül vacsorára hívták őket, ahol a cár már egy asztalnál ült, ezúttal ezüstös ruhában és egy másik koronával a fején. Ezt a helyiséget aranypalotának hívták, de ok nélkül, mert az angolok sok ennél szebb palotát láttak már. A teremben körben távolabb több hosszú asztal is állt, középen pedig egy pohárszék hatalmas és súlyos kelyhekkel, s más arany- és ezüstedényekkel. Többek között négy nagy, csaknem két méter magas fedeles kancsó is állt ott, amelyeknek a tetejét tornyok és sárkányfejek figurái díszítették. A vendégek három lépcsőn jutottak fel az asztalaikhoz, melyek mindegyikét drága prémekkel szegélyezett szövetek borították. A fogásokat minden rend nélkül szolgálták fel, de mindet arany tálakon, a cárnak és vacsoravendégeknek egyaránt, akik összesen kétszázan voltak. Ezen felül minden asztalra rengeteg aranykupát is kitettek. A száznegyven étekhordó szintén aranyozott öltözéket viselt, és fejfedőben szolgált fel. A cár kegyeltjei egy asztalnál ültek vele, de távol tőle. Mielőtt felszolgálták a húsokat, uralkodói szokás szerint a cár egy-egy szelet kenyeret küldött minden vendégnek, akiket tisztviselője néven szólított ilyen módon: , Íme, Iván Vasziljevics, az oroszok cárja, stb., kenyérrel 69