s ezáltal a háborúság semmi vagy csak kevés költséggel
jár a cárnak.
Az oroszok nem kevesebb mint 300 ezer katonát fegy¬
vereznek fel háború idején, ezeknek a felét a csatamező¬
re küldik, a maradékot a határon állomásoztatják hely¬
őrségeken. A földműveseket és a kereskedőket nem
sorozzák be, csak az ország fiatal embereit. Gyalogos
katonának csak olyanokat vetnek be, akik utászi és tü¬
zéri feladatokat látnak el, e két csoport 30 ezer főt tesz
ki. A sereg maradék része lovaskatonákból áll, mind íjá¬
szok, és török divat szerint rövid kengyellel ülik meg a
lovat. Páncélzatuk lemezkabátból és sisakból áll. Néme¬
lyiküknek a páncélkabátját bársony vagy aranyszövet
borítja, mivel pompázatosnak kívánnak látszani, s minden
mértéken túl maga a fejedelem: sátrát dcrágakó-berakásos
arany- vagy ezüstszövet borítja. Sarkantyú helyett a nye¬
regfára erősített kis dobokat használnak, mert ezeknek
a hangjára a lovak gyorsabban futnak.
Hadrend nélkül harcolnak, s nem szívesen csatáznak
rajtaütéssel vagy csellel. A hideget és a szűkös étrendet
csodálatosan tűrik: amikor a földet belepi a hó, és egy
méter mélyen megfagy, a közkatonák a szabad ég alatt
maradnak együtt két hónapon át, sátor vagy tető nélkül,
csupán fellógatják a kabátjukat abba az irányba, ahonnét
a zord idő jön, kis tüzet raknak, és elé fekszenek, a hátu¬
kat a szélnek fordítva. Nem isznak mást, csak hideg pa¬
takvizet egy kis zabkásával elkeverve, s ugyanezt eszik.
Lovaikat nyers gallyakkal és fakéreggel etetik, és a szabad
ég alatt tartják őket, mégis jól szolgálnak. A cár nem ad
semmilyen fizetséget, csak a zsoldosoknak, viszont azo¬
kat, akik a harcokban kitűnnek, földdel jutalmazza meg,
amit életük végéig birtokolhatnak, így hát azok, akiket
a legtöbbször háborúzni küldenek, úgy gondolják, nagy