Page 186 [186]
OCR
Filiczki művei laudi / Fata datur, satis est, quando ea certa polo est.” A versben Ovidius- (1. sor: Amores 3.1.68), Vergilius- (5. sor: Ec/. 7.48) és talan Catullus- (9. sor: Carmina 64.323) reminiszcenciákat fedezhetünk fel. 3) Máriássy II. Ferenc nevére, Franciscus Mariaassyus de Marcivilla alakban a következö anagrammät eszelte ki Filiczki: „I. N. R. I. Salus, Fiducia, Asylum, ac Mars sacer. (I.N.R.I. Egészség, Bizalom, Azilum, és Szent Mars.) A vers a , Ha Isten velünk, ki ellenünk?" jelmondat hatsoros parafrázisa (inc. Sint aliis humana, ego te, terpaypauuarov I. N. R. 1., B2'). Nem lehet véletlen az 5. sor feltűnő hasonlósága Tobias Aluetner (1574-1633) Martinus Mylius (1542-1611) gorlitzi rektor nevére irt , Mi Trinus Asylum" anagrammájának egyik sorával, amely ráadásul Filiczki versének egyik központi fogalmát, az asylumot is tartalmazza." Aleutner: , Ouid moror invidiam Mundi? quid tela? quid hostes?”, Filiczki: „Nil moror invidiam mundi, nil tela, nec hostes.” 4) Lőcsei tanárának, Clementides Mihálynak latin névváltozatából (Michael Clementides Waraliensis) az anagramma: ,,Mihi Trinus caeli Deus alea clemens.” Ez a vers is halvány parafrázisa a , Ha Isten velünk, ki ellenünk?" bibliai idézetből levezetett életelvnek, és főbb motívumaiban némileg emlékeztet a fenti Aleutner-versre is. A halál, a föld és az alvilág hiába űznek gúnyt belőle, a Sátán is hiába veti ki a hálóját, amíg Isten oly kíméletesen szabja ki a sorsát, nincs félnivalója (inc. Nil moror, insultent mihi mors licet, orbis et Orcus). Symbolum cím alatt Filiczki jellemzően gnómaszerű epigrammákat közöl, amelyek valamilyen jól ismert szentenciának a parafrázisát közvetítik. A Xenia-kötetben Symbolum cím alatt két ilyen versikét találunk — valószínűleg — Bobrowiczi Mátyásnak címezve. Az egyik a szokásos Pálnak a rómabeliekbhez írt leveléből való fentebb is említett idézet: , Si Deus pro nobis, guis contra nos?", amelynek két disztichonos parafrázisát adja (inc. Dum Genitor Superum expansis me protegit alis, A7™). Rogtén utana pedig egy másik, jól ismert bibliai idézet négy disztichonos parafrázisát olvashatjuk a Zso/tárok könyvéből (inc. Sobrietas, robur, rectum, prudentia nil sunt; AT"): , Non nobis, Domine, non nobis, sed nomini tuo da gloriam."" A hatodik sor (, Nos turpis pulvis, turpis et umbra sumus”) horatiusi reminiszcenciäja (Carm. 4.7.16) räadäsul egy proverbiumot is megidéz, " amely így mintha bele lenne csomagolva a bibliai idézet bölcsesseg£be. Ebből a verstípusból különféle műfaji címek alatt még öt költeményt találunk: 1) Tizennégy disztichonban fejti ki azt a jól ismert, később mottóként oly sokszor felbukkanö ciceröi gondolatot (De natura deorum 1.48.5.), hogy „Sine virtute nemo beatus esse potest” (Ereny nelkül senki sem lehet boldog). A vers azt részletezi, hogy hiäba 106 R8, 31: „Mit mondunk azert ezekre? Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?" 107 ALEUTNER 1608, 168. Ps115, 1: , Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért é hivségedért!” Több változata is ismert: , Post miserum funus pulvis et umbra sumus’; „Post mortem fumus pulvis et umbra sumus.” WALTHER 1983, no. 22, no. 25. 184
