Page 183 [183]
OCR
Filiczki művei rá (lásd 179. oldalon). Filiczki versének a címe: Dies natalis hominem regenerationis admonere debet, vagyis a születésnap az embert az újjászületésre kell, hogy emlékeztesse (inc. Natalis redeunt dum nostrae tempora lucis). A Budaházy Istvánnak írt születésnapi jókívánság tűnik a legkerekebbnek (inc. Dum passim genio indulgent, dum vina coronant). Sajnos semmilyen személyes dologra nem tér ki ebben Filiczki, pedig jó lenne megtudni, mit ért azon, hogy Budaházy a rokona (affinis) volt, aki — miként a címből kiderül — régóta legkedvesebb patrónusa is Filiczkinek. Költőnk további fényes jövőt jósol, vagyis kíván patrónusának: szellemét segítse a továbbiakban is Pallasz, testét Apollón, Iuno pedig sokszorozza meg vagyonát (itt talán Iunónak a házasságot és születést védő aspektusára utal, és talán gyümölcsöző vagy csupán boldog házasságot kíván neki): , Sic aderit menti Pallas, sic corpori Apollo, / Sic bona Iuno tuas multiplicabit opes. Nevét, a Stephanust (crépavoc) összekapcsolja Ariadné koronájával, az Eszaki Korona (Corona Borealis) csillagképpel, amely tisztán ragyog a fejünk fölött." Májeková a vers kezdősorának a felütését Vergilius Aeneisének (1.724—742) első könyvéhez kapcsolja, mintha Filiczki ezzel a reminiszcenciával akarná megidézni az ünnepi hangulat epikus súlyát. Caspar Praetorius, késmárki első lelkészhez írt születésnapi versében megköszöni Krisztusnak, hogy elhárított minden bajt Praetoriustól, és — miként a címben ígéri — könyörögve kéri, hogy a továbbiakban is vigy4zzon ra (inc. Natalemne tuum lux haec sibi vendicet, an fors): Gratiarum actio pro periculis depulsis, et petitio, ut eadem Christus deinceps clementer propulset.”” Matthaeus Praetorius, ménhárdi lelkészhez 1602-ben írt egy születésnapi köszöntőt tíz disztichonban, amelyben a költők, a Kárpátok múzsái és a játékos gráciák nevében kéri Krisztus erejét, hogy évről évre ünnepelhessék Máté nevét, és tovább gyarapodjon gyermekeinek a száma is (inc. Cedite nunc luctus, queruli migrate dolores). A vers végén elköszön a lelkésztől, feleségétől és gyermekeitől. A legutolsó sorban pedig a múzsai kórus, vagyis a költők támogatójának hívja a tiszteletre méltó férfiút: Pierii fautor, vir venerande, chori.” A 26-soros Andras-napi köszöntőt valószínűleg 1602. vagy 1603. november 30ára írhatta Filiczki (inc. Esz pulcbrum, praestans, laudabile nomina guando). Dicséretre méltónak tartja, amikor a nevek és az általuk jelölt dolgok jól illenek egymáshoz. Pedig óh, jaj, mily kevesekre igaz az, hogy neveik pontosan tükröznék jellemüket, és a bárány bőre alatt sokan farkasszívet hordanak (ovili sub corio plures corda lupina gerunt)! De mindez egyáltalán nem igaz Berzewiczi Andrásra és Máriássy Andrásra, akik nevük alapján jogosan kapcsolhatók András apostolhoz. Hivatalukban mindketten nemes szívvel oltalmazzák a hazát és védik a jóravalókat. „Et micat ut semper, vicinaque sidera vincit / Caelicolum nitida clara Corona domo, / Sic etiam, Stephane, hic fuerit dum vita, supremi / Splendebisque olim Caesaris ante thronum.” 96 . MÁjEKovÁá 1988, 140. ” Klein egy mondatban összefoglalja, és közli is a verset. KLEIN II, 1789, 396-400. ® Klein ezt a verset is közli. Kreın II, 1789, 408-409. o 181
