Oldal 160 [160]
Filiczki művei
egy jel/mű ikonicitása, annál egyértelműbb a hasonlóság a jelölt/jelentés között. Ez
pedig minél inkább meghatározott, vagyis egyértelműbb az érzéki benyomások által
(a képversek esetében a látással), kognitív értelemben annál egyszerűbb. Ennek el¬
lenkezője a gyenge ikonicitás, amely csupán közvetett érzéki hasonlóságon nyugszik
(ekkor a legnagyobb a jel és jelölt közötti távolság), ám annál komplexebb kognitív
folyamatok mentén szerveződik meg. Mindebből az is következik, hogy az erős iko¬
nicitás egyszerű, míg a gyenge ikonicitás komplex jelenség, vagyis egy kép megértése
egyszerűbb, míg egy metaforáé komplexebb kognitív műveleteket igényel: , Az iko¬
nicitás relatív erőssége és gyengesége az érzéki hasonlatosság relatív egyértelműségé¬
nek, pontosságának és teljességének egyik fokmérője." Lars Elleström két szemléletes
példája erre a próbababa mint az emberi test eltéveszthetetlen leképezése, és a rózsa
mint a szerelem sokkal összetettebb érzelmi, kognitív metaforája.
Elleström a peirce-i representamen kifejezést továbbgondolva három típusát kü¬
lönbözteti meg a jeleknek és jeltárgyaiknak: vizuális, audiális és kognitív. Mindhá¬
romféle, vagyis a vizuális, az audiális és a kognitív jel ikonikusan (hasonlóság alap¬
ján) jelölhet vizuális, audiális és kognitív objektumokat is. Ezen összetevők különféle
permutációja alapján — amely az összetevők egymáshoz viszonyított mérhetetlen és
megfoghatatlan mennyiségi aspektusát is magában foglalná — helyezkedhetünk más
és más befogadói pozícióba. Az értelmezői pozícióba való , belehelyezkedés? itt lét¬
rehozásértelmű is, hiszen a jel és jeltárgy változó mértékű ikonicitásának felismerése
és megértése már eleve kognitív értelmezői folyamat. Az, hogy a jel-jeltárgy-turmix a
kép-diagram-metaforaskálának mely fokán, szakaszán válik számunkra , láthatóvá",
felfoghatóvá, nagyban függ saját lexikális tudásunktól (kulturális raktárkészletünk¬
től) és kognitív folyamataink finomhangolásától is, hiszen a fenti összetevők ikonici¬
tásának mértékét a lehetséges hasonlóságok felismerése nemcsak tudatosítja, hanem
minden egyes új jelentés , felfedezése" át is rendezi. Az átrendezés pedig a vizuális,
audiális, kognitív jelek és jeltárgyak egymáshoz való , mennyiségi" viszonyának az
átrendezésével is együtt jár, vagyis a kép-diagram-metafora — elméletileg végtelenül
finomítható — skáláján más és más, a jelentések mennyiségével egyre , mélyebb" pozí¬
ciót vehet fel az értelmezőben megképződő jelentés.
Ezek után, a korábban említett közhelyhez visszatérve, feltehetjük és Elleström
szavaival meg is válaszolhatjuk azt a kérdést, hogy mennyiben van igazuk azoknak,
akik szerint — mivel mindkettő rendelkezik valamilyen formával — a vizualitás szem¬
pontjából nincs is különbség írásban rögzített vers és festmény között. A különbség
egy vers formája és egy képvers formája között csupán a , vizuális ikonicitás" mérték¬
ében ragadható meg. Egy kép eleve ikonikus — vagyis hasonlóságon alapuló — jelentést
hív elő, mert érzékeljük és megértjük az ábrázolt formák és a fizikai objektumok, va¬
lamint a tradicionális szimbólumok és attribútumok mint absztrakt fogalmak formái
közti hasonlóságokat. A vers viszont normál esetben ilyen típusú ikonicitással nem
bír, és vizuális formája — mint konvencionális jelek térbeli struktúrája — nem ébreszti
rá a nézőt/olvasót a formai hasonlóságok miatti , jelentésre", hanem ezt teljes mérték¬
158