Oldal 150 [150]
Az alkalmi költészetről
Annak ellenére, hogy a 127. — Inscriptio című — záró fejezetet nehéz lenne külön
műfajnak érteni, Scaliger viszonylag sokat foglalkozik vele mint epigrammával. Egy
mű argumentumának, vagyis összefoglaló tartalmának, címének a megszerkesztését
vizsgälja peldäkkal.'** Nem lehetetlen, hogy létezik ilyen alkalmi költemény, ame¬
lyik paratextusként egy ajánlott könyv tartalmát foglalná össze, azonban Filiczkinél
nem találkozunk ilyennel. Viszont az inscriptio felirat" értelmével — amit Scaliger az
Epigrammata című 126. fejezetben tárgyal — később részletesebben is foglalkozunk
(lásd 161. oldal).
És hogy mindezek után milyen tanulságot vonhatunk le Scaliger poétikájából a
si/va-műfajról? Azt, hogy Scaliger összefoglalója alapján biztos nem tudna megírni
senki semmilyen alkalmi költeményt (ahogy az 1607-es giesseni iskolai poétika alap¬
ján sem). Gyakorlati haszna csekély, elméleti összefoglalónak viszont rendszertelen és
sok helyen homályos (talán tényleg csupán félkész vázlatait adta ki később a kiadó).
Ugyanakkor számos ponton kiegészíti és átformálja legfőbb mintáját, Menandrosz
retorikai művének szónoki műfajait, és a 16. századi gyakorlathoz igyekszik igazítani.
Menandrosz viszont felépítésüket is részletezve alaposabb leírását adja a szónoki mű¬
fajoknak, ami miatt használhatóbb segítségnek tűnik az alkalmi költemények meg¬
szerkesztéséhez is. Már csak azért is, mert eredetileg az adott eseményen az alkalmi
költeményeket el is szavalták, tehát elsősorban szóbeli műfajként kell tekintenünk
rájuk, amelyekkel csak mintegy mellékesen, reprezentatív súlyuknak megfelelően az
adott esemény időbeli kereteit a nyomtatással időtlenné tágítva találkozunk nyom¬
tatvány formájában is. Alkalmi költemények megírásához — ha metrumba tört szó¬
noklatokat látunk bennük — a menandroszi összefoglaló alapján az alkalmi prózai
szövegek szabályait versmértékre is szabhatjuk. De ezek a retorikák és poétikák csak
kiegészítői lehetnek azon versgyűjteményeknek és alkalmi nyomtatványoknak, ame¬
lyeket mintaként — mintegy formuláriumként — használhattak a versírók. Az alkalmi
költészet szabályait tehát inkább a gyakorlatban sajátították el, mintsem leírt szabály¬
rendszerek követésével.
summa sit affectus, omnibus sane communis, ita tamen ut in guibusdam sit verus, in aliis fictus. [...] Haec a sylvis et
cantu musico valde sunt aliena, verum si grande poema pangis, ad hunc maxime modum introducendae sunt personae.
Quod si quis poeta et sit, et a patria habeatur, ei sane carminibus pro oratione uti licet. [...] Decedens aliena terra, in qua
diu vixeris, eam patriae nomine appellabis, salutabis. Beneficiorum memoriam aeternam fore polliceberis, quamquam
veterem veramque petas patriam, tamen te bis natum existimare. Hic meliora natalia iam adulto, atque intelligenti,
ibi vulgatiora. Hic te semper futurum, ubi inveneris id, quod ubi fueras denegabatur. Caelum ipsum, inquam, quod ibi
ablatum, hic recuperavi. Claudes poema bene ominatis verbis, faustisque precationibus. [...] Nobis ita libuit oxoBathpia
vocare, quomodo ÉmBatipiov id, quo reditus in patriam celebratur”. ScALIGER 1561, 159.
148 „Inscriptio est uno, aut non multo pluribus verbis comprehensio eius partis operis, cuius partis gratiae caeterae partes omnes
veniunt ad totius constitutionem. Quae definitio paulo ampliore circumscriptione a nobis tradita est, ut minore negotio
perciperetur. Est igitur comprehensio quemadmodum id, quod Graeci nepıoynv, Latini argumentum vocant, nam quod
quidam grammaticorum etiam bnödeoıv appellarunt, id contra quam verbi ratio monet, ausi sunt”. SCALIGER 1561, 171.
148