Seite 147 [147]
OCR
Az alkalmi költészetről Mindhárom versfajta az utazás/elutazás eseményéhez kapcsolódik. Scaliger szerint a propemptikon (búcsúvers, útravalóvers) a proszeuktikonnal rokon, amelyben jókívánságokkal vagy jó előjelekkel bücsüztatjuk a tävoz6t.'” Erdemes idezni az idevonatkozó részt Móré Tünde fordításában, amiből kiderül, hogy a propemptikont további almüfajokra osztotta Scaliger:'* „Iräsunk tárgyát vehetjük az időről, a helyről, a küldetésről vagy a tärsaságról. Az idő bőséges anyagot ad majd a megverselésre, rögtön a költemény elején: mikor, milyen szelünk van, nappal vagy éjszaka, a tavasz és egyebek; szidhatjuk a tél viszontagságait. A helyről kétféleképpen lehet: hová és merre. Példaként Aiszkhülosz Prométheusza lebegjen a szemed előtt, aki lónak jósolja meg menekülésének állomásait. Az ő nyomában alakítsd a témát, mintha Rómából Veronába menne. Dicsérheted a város kiválóságát, összehasonlíthatatlan fekvését. Az Adige szépségét, a műemlékeket. Vízvezetékeket, hidakat, színházakat. A másik helyleírási módszer, hogy merre visz az utad." Elsőként az Appeninek kínálkozik, amelyet minden folyó atyjának nevezhetsz. Aztán a legstílusosabb város, Firenze. Utána a folyók királya, a Pó; végül pedig Ferrara, aminél tisztább és fényesebb hely nincs a Nap alatt. A helyszínek különböző jellegzetességei más és más témát adnak a beszélőnek. Ha pedig hajózni kell: milyen hosszú és meddig tart a tengeri út? Fohászkodj a veszedelmek ellen: áldozz a kedvező időjárás érdekében. Poseidón, a Néreisek, a delfinek, cápák, a sarki és egyenlítői szelek és légtömegek mind kéznél vannak. A küldetésedről: úgy is mint diplomataként, hadvezérként vagy hadsereggel, vagy ha békekövetségben. Rögtön dicsérheted az embert: kitűnik a sokaságból, milyen a nemzetsége, milyen erényei vannak, mekkora vagyona. Térj rá ezután a társaságra, a kísérőkre és társaidra: mutass rá, hogy ezek erényeiből ő mennyit profitál. A dicséret lehetősége tehát csak ehhez a részhez kapcsolódik; akik tehát a propemptikont és az enkómiasztikont ugyanabba a kategóriába sorolják, azok ugyanúgy járnak el, mint az, aki nekünk retorika-hallgató korunkban a Pompeius hadvezérségéről szóló beszédet a genus demonstrativumba sorolta. Tessék? Hogy ez a felosztás is érvényes itt? A propemptikonnak két fajtaja van: az erötikon es a szümbuleutikon. Azt mondjak, az erdtikon az a propemptikon, amit egy barat ír a barátjának, hogy elutazását egy ilyen költeménnyel tegye Quamobrem cum ex iis locis abiret, in quae venisset, AnonEeuntIKa Kuve eum populi prosequebantur. Praeterea certi dies fasti apud priscos fuere, in quibus quidam dii quasi antea advenissent, compositis carminibus ad suam quisque patriam, dimittebantur’. SCALIGER 1561, 163. Lasd ehhez MENANDER 1981, 6-7 (333.10-12). 19 Annyiban érdemes megint idézni a giesseni poétikát, hogy habár szó szerint követi Scaligert, egyértelműen utazási versként definiálja: »Propempticum est carmen itinerarium, quo prosequimur abeuntes votis et bonis ominibus. Ano tod mponéumely, praemittere: alio nomine dnomepmtiKov et OdoImOpIKOV, aut efiam npooevkrıöV, votivum”. FINCK, Hetwic, BacHMANN 1607, 297. 140 Moré 2022, 85. 41 Ehhez lâsd MENANDER 1981, 132-135 (398.29-399.8). 145
