Oldal 147 [147]
Az alkalmi költészetről
Mindhárom versfajta az utazás/elutazás eseményéhez kapcsolódik. Scaliger szerint
a propemptikon (búcsúvers, útravalóvers) a proszeuktikonnal rokon, amelyben jókíván¬
ságokkal vagy jó előjelekkel bücsüztatjuk a tävoz6t.'” Erdemes idezni az idevonat¬
kozó részt Móré Tünde fordításában, amiből kiderül, hogy a propemptikont további
almüfajokra osztotta Scaliger:'*
„Iräsunk tárgyát vehetjük az időről, a helyről, a küldetésről vagy a tärsa¬
ságról. Az idő bőséges anyagot ad majd a megverselésre, rögtön a költe¬
mény elején: mikor, milyen szelünk van, nappal vagy éjszaka, a tavasz és
egyebek; szidhatjuk a tél viszontagságait. A helyről kétféleképpen lehet:
hová és merre. Példaként Aiszkhülosz Prométheusza lebegjen a szemed
előtt, aki lónak jósolja meg menekülésének állomásait. Az ő nyomában
alakítsd a témát, mintha Rómából Veronába menne. Dicsérheted a vá¬
ros kiválóságát, összehasonlíthatatlan fekvését. Az Adige szépségét, a
műemlékeket. Vízvezetékeket, hidakat, színházakat. A másik helyleírási
módszer, hogy merre visz az utad." Elsőként az Appeninek kínálko¬
zik, amelyet minden folyó atyjának nevezhetsz. Aztán a legstílusosabb
város, Firenze. Utána a folyók királya, a Pó; végül pedig Ferrara, ami¬
nél tisztább és fényesebb hely nincs a Nap alatt. A helyszínek különböző
jellegzetességei más és más témát adnak a beszélőnek. Ha pedig hajózni
kell: milyen hosszú és meddig tart a tengeri út? Fohászkodj a veszedel¬
mek ellen: áldozz a kedvező időjárás érdekében. Poseidón, a Néreisek, a
delfinek, cápák, a sarki és egyenlítői szelek és légtömegek mind kéznél
vannak. A küldetésedről: úgy is mint diplomataként, hadvezérként vagy
hadsereggel, vagy ha békekövetségben. Rögtön dicsérheted az embert:
kitűnik a sokaságból, milyen a nemzetsége, milyen erényei vannak, mek¬
kora vagyona. Térj rá ezután a társaságra, a kísérőkre és társaidra: mu¬
tass rá, hogy ezek erényeiből ő mennyit profitál. A dicséret lehetősége
tehát csak ehhez a részhez kapcsolódik; akik tehát a propemptikont és az
enkómiasztikont ugyanabba a kategóriába sorolják, azok ugyanúgy járnak
el, mint az, aki nekünk retorika-hallgató korunkban a Pompeius hadve¬
zérségéről szóló beszédet a genus demonstrativumba sorolta. Tessék? Hogy
ez a felosztás is érvényes itt? A propemptikonnak két fajtaja van: az erötikon
es a szümbuleutikon. Azt mondjak, az erdtikon az a propemptikon, amit
egy barat ír a barátjának, hogy elutazását egy ilyen költeménnyel tegye
Quamobrem cum ex iis locis abiret, in quae venisset, AnonEeuntIKa Kuve eum populi prosequebantur. Praeterea certi dies
fasti apud priscos fuere, in quibus quidam dii quasi antea advenissent, compositis carminibus ad suam quisque patriam,
dimittebantur’. SCALIGER 1561, 163. Lasd ehhez MENANDER 1981, 6-7 (333.10-12).
19 Annyiban érdemes megint idézni a giesseni poétikát, hogy habár szó szerint követi Scaligert, egyértelműen uta¬
zási versként definiálja: »Propempticum est carmen itinerarium, quo prosequimur abeuntes votis et bonis ominibus. Ano
tod mponéumely, praemittere: alio nomine dnomepmtiKov et OdoImOpIKOV, aut efiam npooevkrıöV, votivum”. FINCK,
Hetwic, BacHMANN 1607, 297.
140 Moré 2022, 85.
41 Ehhez lâsd MENANDER 1981, 132-135 (398.29-399.8).
145