Oldal 133 [133]
OCR
Az alkalmi költészetről veti.106 Így aztán a hangsúly nála is a hirtelenségen és az ebből adódó kidolgozatlan csiszolatlanságon van. A latin szó eredetét a görög őAn szóban találja meg, amely nemcsak az erdőt alkotó növényt jelenti, hanem a kivágott fát is mint alapanyagot (lignum). Nevetségesnek tartja azon etimolégidkat, amelyek a si/va sz6t a siledbdl, a csendben levésből, hallgatásból eredeztetik, mert — itt Scaliger érvelése is elég furcsának hat — az erdő egyáltalán nem csendes, mert a legkisebb fuvallat óriási zajt kelt a lombok között (minima aura maximi strepitus excitantur). A silvákon olyan verseket ért, amelyek különféle, de mindennapos témákról hirtelen hévvel, első nekifutásból, mintegy kiömlöttek a költőből, amik azért javításra és csiszolásra szorulnak majd. Vagyis Scaliger is a befejezetlenségét hangsülyozza.!°? Ami Scaligert különösen értékessé teszi számunkra, az a kategorizälési rendszere, amellyel műfajokba és alműfajokba sorolta a si/va költeményeket. Ennek az értelmező összefoglalására teszek kísérletet, amely Filiczki verseinek — és úgy általában a 16-17. századi alkalmi költészetnek — a megértését is könnyebbé teheti. Már eleve újszerű benne az, hogy egyáltalán foglalkozik a jelenséggel (Erasmusnak például semmi mondanivalója nincs err6l)."® Scaliger a rétor laodikeiai Menandrosz (3. század) ünnepi beszédekről írt — alapvetően retorikai — összefoglaló könyvét (//epi émideuxtik@y) hasznälhatta fel. Menandrosz müvével azert erdemes összehasonlitani Scaliger osztályozását, mert egyrészt forrását nem mindig követi szolgai módon, hanem - legalábbis könyvének címe azt sugallja — újraszabná a költészetre, másrészt pedig Menandrosz részletesebben és érthetőbben ír azokról a műfajokról, amelyeket Scaligernél is megtalálunk. Scaliger felosztása ugyanakkor nem teljesen következetes, és ha szigorúan nézzük, akkor a tudományos klasszifikáció tiszta logikájának a követelményeit egyáltalán nem teljesíti. Bátran nevezhetjük a si/vákkal foglalkozó fejezeteket átgondolatlannak, öszszevisszának, de ha megértőbbek szeretnénk vele lenni, akkor vázlatosnak. Scaliger úgy fogalmaz, hogy a si/va-téma e tárgy átgondolására és kiadására ihlette. Müveben megadja a locusok szabályait, amelyeknek a felvázolásával azok különféle megjelenéseit és sajátos formáit is megtudjuk (diversae facies, figuras proprias adipiscantur). Azt is írja, hogy a si/vák és a laudatiók anyaga megegyezik, akár helyet, személyt, eseményt vagy jószerencsét ünneplünk. Pár oldallal később hozzáteszi, hogy az ember születését mindenféle esemény, helyzet, státusz, nehézség, egészségi állapot és végül halál követi, amelyek mind a si/va-költészet témái szoktak lenni. Így aztán dicsérik a 106 ScALIGER 1561, 150. 107 „Poematia ergo quaedam, ut docet Quintilianus, subito excussa calore sylvas nominarunt veteres, vel a multiplici materia, vel a frequentia rerum inculcatarum, vel ab ipsis rudimentis, rudia namque poemata, et sane effusa, postea castigabant”. 18 Dam 2008b, 50-51. 131
