Oldal 133 [133]
Az alkalmi költészetről
veti.106 Így aztán a hangsúly nála is a hirtelenségen és az ebből adódó kidolgozatlan
csiszolatlanságon van. A latin szó eredetét a görög őAn szóban találja meg, amely
nemcsak az erdőt alkotó növényt jelenti, hanem a kivágott fát is mint alapanyagot
(lignum). Nevetségesnek tartja azon etimolégidkat, amelyek a si/va sz6t a siledbdl, a
csendben levésből, hallgatásból eredeztetik, mert — itt Scaliger érvelése is elég furcsá¬
nak hat — az erdő egyáltalán nem csendes, mert a legkisebb fuvallat óriási zajt kelt a
lombok között (minima aura maximi strepitus excitantur). A silvákon olyan verseket
ért, amelyek különféle, de mindennapos témákról hirtelen hévvel, első nekifutásból,
mintegy kiömlöttek a költőből, amik azért javításra és csiszolásra szorulnak majd.
Vagyis Scaliger is a befejezetlenségét hangsülyozza.!°?
Ami Scaligert különösen értékessé teszi számunkra, az a kategorizälési rendszere,
amellyel műfajokba és alműfajokba sorolta a si/va költeményeket. Ennek az értel¬
mező összefoglalására teszek kísérletet, amely Filiczki verseinek — és úgy általában
a 16-17. századi alkalmi költészetnek — a megértését is könnyebbé teheti. Már ele¬
ve újszerű benne az, hogy egyáltalán foglalkozik a jelenséggel (Erasmusnak példá¬
ul semmi mondanivalója nincs err6l)."® Scaliger a rétor laodikeiai Menandrosz (3.
század) ünnepi beszédekről írt — alapvetően retorikai — összefoglaló könyvét (//epi
émideuxtik@y) hasznälhatta fel. Menandrosz müvével azert erdemes összehasonlita¬
ni Scaliger osztályozását, mert egyrészt forrását nem mindig követi szolgai módon,
hanem - legalábbis könyvének címe azt sugallja — újraszabná a költészetre, másrészt
pedig Menandrosz részletesebben és érthetőbben ír azokról a műfajokról, amelyeket
Scaligernél is megtalálunk.
Scaliger felosztása ugyanakkor nem teljesen következetes, és ha szigorúan nézzük,
akkor a tudományos klasszifikáció tiszta logikájának a követelményeit egyáltalán nem
teljesíti. Bátran nevezhetjük a si/vákkal foglalkozó fejezeteket átgondolatlannak, ösz¬
szevisszának, de ha megértőbbek szeretnénk vele lenni, akkor vázlatosnak. Scaliger
úgy fogalmaz, hogy a si/va-téma e tárgy átgondolására és kiadására ihlette. Müveben
megadja a locusok szabályait, amelyeknek a felvázolásával azok különféle megjele¬
néseit és sajátos formáit is megtudjuk (diversae facies, figuras proprias adipiscantur).
Azt is írja, hogy a si/vák és a laudatiók anyaga megegyezik, akár helyet, személyt,
eseményt vagy jószerencsét ünneplünk. Pár oldallal később hozzáteszi, hogy az ember
születését mindenféle esemény, helyzet, státusz, nehézség, egészségi állapot és végül
halál követi, amelyek mind a si/va-költészet témái szoktak lenni. Így aztán dicsérik a
106 ScALIGER 1561, 150.
107 „Poematia ergo quaedam, ut docet Quintilianus, subito excussa calore sylvas nominarunt veteres, vel a multiplici
materia, vel a frequentia rerum inculcatarum, vel ab ipsis rudimentis, rudia namque poemata, et sane effusa,
postea castigabant”.
18 Dam 2008b, 50-51.
131