Seite 128 [128]
Az alkalmi költészetről
tassanak ki." Ebből a perspektívából sokkal érthetőbb Gottsched kifakadása a 18.
század derekán, hiszen az alkalmi költészet ,popkulturális" tucattermékké silänyo¬
dása a társadalmi hierarchián bekövetkező süllyedésének is egyszerre oka és okozata.
Egy ismeretlen szerzőtől, vagy szerzőktől — nagyjából két évtizeddel Gottsched
írása előtt — született meg az ún. breslaui poétika, amely ezzel kapcsolatban még
szemléletesebben fejezi ki magát. Egyik példája szerint ezen verseket csak a rímek és
a kötött szótagszám különbözteti meg a hétköznapi, közönséges beszédtől. Ez a fajta
,költészet" pedig — ahogy írja — csak a csőcseléknek (Pöbe/) tetszhet. A versírók tehát
engedtek az új, tanulatlan olvasóközönség nyomásának, és eltávolodtak az írás mű¬
vészetétől. Ezt szembeállítja a korábbi gyakorlattal, amikor is még a , költészet nagy
dísze volt" a műfaj, mert ezeket a költeményeket csak az arra érdemesebb előkelő és
művelt patrónusoknak címezték. Azóta viszont már a legjelentéktelenebb figurákat is
,20 filléres" alkalmi versekkel ünneplik, és ezzel a gyakorlattal egyszerűen prostitu¬
álták a költészetet. És — tehetjük hozzá — ezzel a gyakorlattal prostituálódtak maguk
a költők is." (Sok szempontból hasonló kép ez a korábban már említett picanderi
metaforához, amely — ha kicsit más oldalról is, de — ugyanezt a prostitúcióképzetet
kelti az emberben.)
Ha a breslaui poétika képénél maradunk, akkor a patronátus decentralizálódásának
folyamatában, vagyis a könyvkiadás 18. századi finanszírozásának új politikájában is
már egyfajta prostituálódási folyamatot fedezhetünk fel; igaz, egy előkelőbb, a kur¬
tizánokhoz közelebb álló szinten. A széles körben elterjedt előfizetéses rendszerben
ugyanis csak akkor adták ki a könyvet, ha megfelelő számú előfizetőre talált a szerző.
Legnagyobb eséllyel pedig azok fizettek elő a kötetre, akik korábban már rendeltek
alkalmi verseket a költőtől. Ebben a gazdasági keretben viszont a mecenatúra is apró
darabokra esett szét, és így lépett a sok-sok előfizető mint kicsi fautor a nagyobb gaz¬
dasági erőforrásokat összpontosítani képes patrónus helyébe. Összességében a költő
pártfogói kiszolgáltatottsága egyáltalán nem csökkent, hanem csak elaprózódott. Ez
ráadásul azzal járt együtt, hogy az előfizetők anyagi hozzájárulásukat sokszor attól
tették függővé, hogy a hozzájuk köthető vagy róluk írt alkalmi versek bekerülnek-e
majd a kiadandó kötetbe. Ha fel is tételezünk bármiféle költői szabadságot, úgy tű¬
nik, ezt előbb-utóbb a költő szerkesztői szabadsága óhatatlanul meg fogja nyirbálni.
Habár eredetileg az alkalmi versek jellemzően az ajándékgazdaság egyik termé¬
keként jelennek meg, a nyomtatással — miközben azért megőrzik ajándék jellegüket
— kommercializálódtak, vagyis idővel mindenképpen bekerültek a gazdaság vérkerin¬
gésébe is, amelyet 18. századi könyvkatalógusok alkalmi nyomtatványokat is tartal¬
mazó tételei bizonyítanak.
94 KORETZKI 1977, 60.
95 Breslauer Anleitung 1725, 83-84, 15-16. Erről a poétikáról és a szerzői köréről lásd: NIEFANGER 2016.
% Anna Louisa Karsch (1722-1791) német kôltén6 Auserlesene Gedichte cimü 1764-es köteteröl tudható, hogy sok
előfizető csak azzal a feltétellel adott pénzt a kötetre, ha olyan vers is szerepel benne, amelyet Karsch a finanszi¬
rozónak cimzett. LEIGHTON 1983, 343.
126