Seite 123 [123]
OCR
Az alkalmi költészetről társas kapcsolatok pedig a társadalmi struktúrákhoz való kapcsolódási pontokként társadalmi kapcsolatokat is jelentettek. A barátság intézményének — mikroszinten legalábbis — társadalomszervező ereje volt. A barátok közötti bizalmat pedig állandóan ajándékok cseréjével biztosították, amellyel erkölcsi kötelezettséget is vállaltak egymásért. A társadalmi hierarchia különböző szintjei közötti átjárást tette lehetővé az ajándékozás. A társadalmilag alárendelt szolgáltatásait mint ajándékokat (például alkalmi versek írása) a társadalmilag magasabb pozícióban lévő az alacsonyabban elhelyezkedő személy érdekeinek az előmozdításával mint ajándékkal viszonozhatta. Ezek a haszonelvű barátságok mai fogalmaink szerint talán már nem is nevezhetők barátságoknak, sokkal inkább patrónus- vagy klienskapcsolatként írnánk le őket. Azonban a kora újkori irodalmi példákból kitűnik, hogy a , barát" megszólítás felcserelhetö a patrönussal (patronus), klienssel (cliens), partfogoval (fautor), joakaroval, tamogatóval vagy mecénással is. Igaz, csak egy időben lassan felépülő kapcsolat esetén lehetséges, hogy egy megszólított patrónust később barátként is meg lehessen szólítani. A társadalmi rangra utaló fogalmak képlékenysége azonban nem a társadalmi hierarchia nyitottságát jelzi, hanem inkább a korabeli barátságfogalom — mai szemmel talán személytelenebbnek, kevésbé intimnek tűnő — társadalmi kapcsolatokba való elsődleges beágyazottságát. Stockhorst ezt a társadalmi-baráti viszonyt a kölcsönös kotelesség (mutua obligatio) fogalmával tovább finomítja. De pontosan mit is jelent ez? Azt, hogy mind a címzett, mind pedig a feladó a kulturális cseregazdaság — esetünkben az alkalmi költemények — ajánló és ezt elfogadó gesztusával elismerik a két fél közötti kölcsönös tartozäst is (Pflicht und Schuldigkeit).? Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kliens rendszeres levelezéssel, udvariassági látogatásokkal, valamint újév és más események alkalmából apró ajándékokkal bizonyította és öregbítette a barátságát. Cserébe a patrónus az elismerés szimbolikus formáival (levelekkel, audienciákkal), a kliens megbízhatóságáért való kezességgel, álláshelyekért való közbenjárással," vagy akár házasságkötéshez nyújtott anyagi segítséggel támogatta a , barátot". Alapvetően a c/iensnek kellett — méghozzá hosszú éveken át — bizonyítania, hogy megérdemli a patrónus pártfogását. A legelterjedtebb segítség az iskolai tanulmányok egészének vagy legalább egy részének a finanszírozása volt. Ez egyfajta befektetésnek is számított. A pártfogolt a tanulás során olyan képességekre tesz szert és olyan érdemeket szerez, amelyek nemcsak saját érdekeinek 79 STOCKHORST 2006, 358. 80 Az akadémiai pozíciók még a 18. században is a fejedelmi vagy nemesi pártfogók egyik lehetséges és gyakori kulturális csereajándékának számítanak. Az a még mindig élő humanista gyakorlat is ennek a következménye, hogy a versírás a jogászok és orvosok számára is a szakmai előmenetel egyik társadalmilag elfogadott eszközét jelenti. LEIGHTON 1983, 349. Ugyanakkor érdekes ellenpélda lehet erre Friedrich Gottlieb Klopstock (1724-1803) 1771. júniusi levele, amelyben azt említi meg, hogy III. György angol királytól és egyben hannoveri választófejedelemtől , kulturális csereajándékként" semmiképpen sem szeretne sehol egyetemi professzori állást kapni: „... und vielleicht ist es nicht überflüssig noch binzuzusetzen, dak ich nirgends in der Welt Professor seyn mag. Ein schöner Professor, der unter andern das Untalent zum Professorat hat, daß er gar zu gern in Minuten sagt, womit andere Stunden zubringen’. KıopsTock 1867, 234-236. 121
