Page 121 [121]
Az alkalmi költészetről
annyira személyesek és alkalomhoz kötöttek. Ámde mi marad a kora újkori alkalmi
költészetből, ha végül az , alkalmat" is elhagyjuk belőle? Mivel a kora újkor költésze¬
te mindig valamilyen konkrét kommunikációs kontextust lehetővé tévő alkalomba
ágyazódik, ezért — állítja Wels — semmi sem marad végül a modernitás alkalmiköl¬
tészet-definíciójából: se a szubjektivitás, se a poétikai megkötöttség, se a retorikus¬
ság, és legvégül még a megkülönböztető jegyként funkcionáló konkrét alkalom sem.
Mivel az ,alkalmi költészet" az érzékenység korának szelleméből származó olyan
ideológiai konstrukció, amely a műfaj tételesen cáfolható megkülönböztető jegyeit is
önkényesen állapította meg, ezért maga az , alkalmi költészet" kategóriája is teljesen
használhatatlan a kora újkori költészet jellegzetességeinek a meghatározásához. Az
irodalomtörténet minden korszakára jellemző, ám megkülönböztető jelleggel nem
bíró tematikus rendszerezésre viszont annál inkább alkalmas, hiszen minden korban
találkozhatunk esküvői, temetési, üdvözlő vagy gratulációs verssel.
Thomas Borgstedt mAs irányból kezdi ki az alkalmi költészethez társított , alka¬
lom" fogalmát. Szerinte a műfaj szokásos összekapcsolása egy aktuális, valós ese¬
ménnyel (tatsachliche Gelegenheit) túlságosan szociológiai megközelítése egy irodalmi
kérdésnek." Másként fogalmazva: nem biztos, hogy jót tesz a műfaji meghatározás¬
nak az, ha egy adott szövegnek bizonyos társadalmi és cselekvési kontextusokban
és szituációkban kell intézményesülnie ahhoz, hogy egyáltalán irodalmi műfajként
— mintegy szociológiai nullpontként — körvonalazódhasson. Ugyanakkor ezzel ön¬
magában véve talán még nem is lenne probléma, ha a műfajelmélet ezen szociológiai
fogalmával tisztán meg lehetne ragadni a műfaj/alműfaj differentia specificáját. Azon¬
ban a többi műfaj is — dalok vagy tragédiák — irodalmon kívüli körülmények között
(im Rahmen außerliterarischer Bedingungen) keletkezik, tehät konkret — akár nyilvános
— élethelyzet, ha ügy tetszik, alkalom, esemeny tärsithatö hozzäjuk. Másfelől, ha nem
csupán az adott esemény alkalmával olvassák fel vagy mondják el, hanem egy erre
készített alkalmi nyomtatványban ki is adják, vagy akár később szerzői gyűjteményes
verseskötetbe szerkesztik, esetleg paratextusként más kiadásban lát napvilágot, akkor
a szövegnek megváltozik mind a performatív, mind pedig a mediális pozíciója, és egy
új kommunikációs helyzetben találja magát. A szöveg leválik az alkalomról, és ezzel
a definitívnek szánt szociológiai aspektus máris eltolódik a szintúgy homályosnak
hangzé ,irodalmisäg” irányába. Ebben az esetben viszont az irodalmiság azt jelenti,
hogy a szöveg az egyszeri és megismételhetetlen alkalom zárt időbeliségéből is ki¬
lépve már egy történelmen átívelő kommunikációs szituációba lép be, amivel viszont
ténylegesen ki is jelentkezik abból a társadalmi helyzetből, amelyben megszületett.
Söt, ezzel az elszakadässal fikcionälödik is, hiszen a mindenkori olvasó egyre ho¬
mályosabb és távolabbi viszonyban van az eseménnyel, ténylegesen egyre nehezebb
felmérnie fantázia és valóság határait. (Erre nagyon jó példa lehet Valerian Mader kö¬
75 BorssTEpr 2010, 230-232.
119