Seite 117 [117]
Az alkalmi költészetről
hanem csupán egy stílustörténeti forradalom." De vajon nem esünk-e mindannyian
áldozatul mi magunk is ezen intézményesítetten megteremtett előítéletnek, ahogy az
, érzékeny fordulat" fogalmi hálójában vergődünk?"
Az alkalmi költészethez való általános lesajnáló hozzáállás nem sokat változott
a 18. század derekától egészen az 1960-as évek paradigmatikus fordulatáig, ame¬
lyet leginkább Predrag Matvejevié francia nyelvű összefoglalásához,? majd Wulf
Segebrecht monográfiájához" köthetünk. Carl Enders (1877-1963) még a 20. század
elején is az irtózás hangján szól, amikor arról az „esztetikai borzongäsröl” (ästhetischer
Schauder) ír, amely egy átlagos, német reneszánsz költő teljes kiadását olvasva elönti.
Még ő is leginkább a személyes képeket és hangokat hiányolja."
Érdemes idecitálni Csokonai Vitéz Mihály egy fél évszázaddal Gottsched utáni
véleményét ,a Helikon bodzás tövében kézimunkát űző versjártók alkalmatosságra
írt verseiről". Mint látjuk, a Wels által megfogalmazott modernista esztétikai előítélet
már nagyon korán megjelenik a magyar irodalom glóbuszán, és ezek szerint maga
Csokonai is az ,érzékeny fordulat" áldozatává vált:
, Az alkalmatosságra írott versek az Aestheticusoknál
már egészen nevetségbe mentek, legalább mindenkor
gyanúsok. Erre nem tsak a Rabner Satyrái adtak
okot, hanem magok a Németektől tsúfosan
úgy nevezett Gelegenheitsgedichtek. Ugyan is,
mihelyt az Országba, vagy valamely nagy Városba
Fejedelem, nagy ember, Tisztviselö, Tüdös születik,
häzosodik, elütaz, haza jön, vagy meghal; vagy
valahol nagy ütközet, gyözedelem, tüz, foldindulas,
vagy névnapi vendégség történik: mindjárt minden
szegeletbe megzendülnek a’ fogadatlan Bärdusok, a’
Glückwünschende Gesellschaftnak kintornälé tagjai,
a Helikon bodzás tövében kézimunkát űző versjártók.
Ezek ollyan Urak, a" kikre születtekkor Melpómene
6° Wets 2010, 15.
61. Érdemes ezzel kapcsolatban megint GADAMER (2003, 177) szavait idézni: , Mert ami az esztétikai szubjektivitás
számára úgy jelenik meg, mint ,a kor betörése a játékba", s az élményművészet korában a mű esztétikai jelentő¬
ségének a csökkenését látták benne, az valójában csak szubjektív tükröződése annak az ontológiai viszonynak,
melyet fentebb [a Zseniesztétika és élményfogalom alfejezetben] kidolgoztunk". Gadamer szavai azonban az adott
kor esztétikai ítéleteitől — vagyis jelen esetben az ,érzékeny fordulat" posztromantikus esztétikai elvárásaitól
— kondicionált szubjektumra is éppúgy igazak. Tehát az értelmező esztétikai kritériumai ebből a szubjektív
élményhermeneutikai perspektívából hiába tűnnek érvényesebbnek, mint egy kívülről ráerőszakoltnak kikiáltott
retorikai, poétikai normarendszer hálóján keresztül, ha egyszer az esztétikai ítéletalkotásba is éppúgy , betör a
kor", ahogy az esztétikai ítélet tárgyainak megalkotásába is.
62 Marvejevié 1967; Marvejevié 1969.
63 SEGEBRECHT 1977.
5% Enpers 1909, 292. Ezzel kapcsolatos peldäkat läsd meg: KRUMMACHER 2013, 215-217.
5 CSOKONAI VITÉZ 2002, szerk. BORBÉLY, DEBRECZENI, ORosz.
115