Oldal 112 [112]
OCR
Az alkalmi költészetről szikus retorikaelmélet kompozíciós elvei hatottak, méghozzá az invenfio (feltalálás), dispositio (elrendezés) és elocutio (kifejezés) harmasa. Azonban az alkalmi költészet alumnusa a retorikai tankönyvekre és kézikönyvekre — a műfaj szóbeli jellege miatt — épp az alkalmi költemény megszerkesztésének legfontosabb részénél, az e/ocuriónál már kevésbé támaszkodhatott. Mivel az alkalmi költészetnek nincs átfogó és rendszerezett poétikája, ezért az ebből adódó hiányos normarendszer épp a lehetséges alkotói mozgásteret bővítette, amit — miként Stockhorst szerint a példák mutatják — ki is használtak a költők. Ez azt is jelenti, hogy a korszak többi költői műfajához képest, amelyeket rövidebb pórázon tartottak a poétikai kézikönyvek, épp hogy az alkalmi költészet tűnik szabadabbnak és kevésbé uniformizáltnak. Az alkalmi versek poétikaelméleti alapjai olyannyira hiányosak, hogy — mivel a versírók nem tudnak mihez igazodni — állandóan és szükségszerűen újabb és újabb megjelenési formákban mutatkoznak meg. Ezért nevezi Stockhorst az alkalmi költészetet próteuszi műfajnak. Azonban itt is közbe kell vetni Annika Rockenbergernek a fentebb már idézetthez hasonló kritikáját a barokk alkalmi költészet , relatív autonómiájával" kapcsolatban." A romantikus esztétika Opitz és Gottsched után fellángoló megsemmisítő értékítélete az alkalmi költészettel kapcsolatban fel sem merült a kora újkori barokk költői gyakorlatban és elméletben. Stockhorst viszont a művészi értékét nem a romantikus olvasattal szemben, hanem éppenséggel a romantikus esztétika értékítélete szerint ítéli nagyon is pozitívnak. Ugyanis miközben az alkalmi költemények írói számára a legnagyobb kihívást épp a különböző eredetű, rendszerezetlen szabályok és minták önálló értékelése, feldolgozása és összekapcsolása jelentette, addig épp ebből az önállóságból eredő értelmezői mozgástér nagyfokú szabadságot is jelentett, amit aztán ki-ki tehetsége szerint ki is használhatott (/icentia poetica). Tehát a kor költője — ha egyáltalán eszébe jutott, hogy a poétikától konkrét esetben segítséget várjon — magára volt hagyva, és ez az árvaság, ez a poétikai magány teremthette meg aztán az úgynevezett , egyéniséget", , szubjektivitást" és , személyes hangvételt" Ugyanakkor épp a gyér normarendszer miatt feltáruló szabadság lehetőségéből adódó kísérletező hajlammal az alkalmi vers írója egy sokkal érzékenyebb társadalmi és interperszonális helyzetben is találta magát. Saját magának kellett rájönnie főleg az apium és decorum pragmatikus, speciálisan személyre szabott használatára. Vagyis az alkalmi vers írójának nemcsak metrikai és retorikai, hanem diplomáciai érzékre is szüksége volt ahhoz, hogy az alkalomhoz leginkább illő és célravezető hangnemet megtalálja. Finomabb társadalmi érzékenységgel kellett bírnia, hiszen az alkalmi költészet megfelelő gyakorlata nemcsak az irodalmi hagyományoktól függött, hanem — más műfajokkal ellentétben sokkal inkább — a tarsadalom hierarchikus jelentéskonstrukciditdl, 52 STOCKHORST 2010, 127. 3 Kritikäjänak felvetesei elgondolkodtatök, azonban megint csak nem fejti ki részletesebben. ROCKENBERGER 2013, 644-645, 110
