Page 111 [111]
OCR
Az alkalmi költészetről hogy külön az elméleti feldolgozásuk teljesen feleslegesnek tűnt. A 16. század első felétől kiadott alkalmi verseskötetek mintaként, egyfajta költészeti formuláriumként működhettek. Ugyanakkor Stefanie Stockhorst hívja fel a figyelmet" Daniel Georg Morhofra (1639-1691), aki az alkalmi költeszet tärgyaläsät nem azert hagyja ki müvéből, mert oly kevésre becsüli, hanem épp ellenkezőleg, oly fontosnak tartja, hogy a tárgy külön műben való kidolgozására tesz ígéretet poétikájának a legvégén." (Ami sajnos, végül elmaradt.) Stockhorst tanulmánya Welsnek a kora újkori poétikák normarendszeréről vallott árnyaltabb kijelentéseit is megerősítik, ? aki azt vizsgálta, hogy a német nyelvű alkalmi költészet a 17. században egyáltalán milyen poétikai és retorikai forrásokra számíthatott, amelyek — legalább hézagosan — valamiféle normatív tanácsokkal és útmutatásokkal szolgáltak. Stockhorst alapvetően azokra a nagy példányszámú szövegekre koncentrál, amelyek nagyobb eséllyel voltak hozzáférhetők a korban. Arra a számunkra is fontos kérdésre keresi a választ, hogy a barokk poétikák alapján a korszak milyen művészi értéket tulajdoníthatott az alkalmi költészetnek a többi műfaj mellett (akkor is, ha ekkoriban még külön műfajról talán nem is beszélhetünk), és hogy ezek milyen mértékben szabályozták, poétikai normákon keresztül standardizálták, uniformizálták ezeket a költeményeket. Stockhorst a német nyelvű poétikák után kitér a latin nyelvűekre is. A kiadás sorrendjében pár — Filiczki költészetének jobb megértéséhez is — fontos szerző: a chemnitzi születésű költő és történetíró Georg Fabricius? (1516—1571), a jezsuita Jacobus Pontanus" (1542-1626), a bäzeli Johann Rudolf Sattler" (1577—1628), egy 1607-es giesseni, egyetemi kiadású poétika, ? Martin Opitz,* a jezsuita Jacob Masen** (1606-1681), a protestans kélté Sigmund von Birken* (1626-1681), a zittaui Balthasar Kindermann* (1636-1706), Christian Weise*’ (1642-1708), a polihisztor kolté Magnus Daniel Omeis“ (1646-1708), a teológus és egyházi költő Georg Michael Pfefferkorn® (1646-1732), a teolögus Albrecht Christian Rotth®’ (1651-1707), a lexikografus Johann Hiibner* (1668-1731). Stockhorst arra a következtetésre jut, hogy az alkalmi költészetre alapvetően a klasz36 StockHorsT 2008, 85—86. 37 Moruor 1682, 778-779. 38 StockHorsT 2008, 85-93; STOCKHORST 2010. 3 Fasricius 1566. 40 PonTaNnus 1594. 41 SATTLER 1607. Finck, Hetwic, BACHMANN 1607. 43 Oprrz 1624. 44 Masen 1661. 5 Birken 1679. KINDERMANN 1662. #7 Weise 1692. 4 Ones 1704. PFEFFERKORN 1673. 50 RottH 1688. 51 Hüsner 1712. 109
