Page 111 [111]
Az alkalmi költészetről
hogy külön az elméleti feldolgozásuk teljesen feleslegesnek tűnt. A 16. század első
felétől kiadott alkalmi verseskötetek mintaként, egyfajta költészeti formuláriumként
működhettek. Ugyanakkor Stefanie Stockhorst hívja fel a figyelmet" Daniel Georg
Morhofra (1639-1691), aki az alkalmi költeszet tärgyaläsät nem azert hagyja ki mü¬
véből, mert oly kevésre becsüli, hanem épp ellenkezőleg, oly fontosnak tartja, hogy a
tárgy külön műben való kidolgozására tesz ígéretet poétikájának a legvégén." (Ami
sajnos, végül elmaradt.)
Stockhorst tanulmánya Welsnek a kora újkori poétikák normarendszeréről val¬
lott árnyaltabb kijelentéseit is megerősítik, ? aki azt vizsgálta, hogy a német nyelvű
alkalmi költészet a 17. században egyáltalán milyen poétikai és retorikai forrásokra
számíthatott, amelyek — legalább hézagosan — valamiféle normatív tanácsokkal és
útmutatásokkal szolgáltak. Stockhorst alapvetően azokra a nagy példányszámú szö¬
vegekre koncentrál, amelyek nagyobb eséllyel voltak hozzáférhetők a korban. Arra a
számunkra is fontos kérdésre keresi a választ, hogy a barokk poétikák alapján a kor¬
szak milyen művészi értéket tulajdoníthatott az alkalmi költészetnek a többi műfaj
mellett (akkor is, ha ekkoriban még külön műfajról talán nem is beszélhetünk), és
hogy ezek milyen mértékben szabályozták, poétikai normákon keresztül standardi¬
zálták, uniformizálták ezeket a költeményeket. Stockhorst a német nyelvű poétikák
után kitér a latin nyelvűekre is. A kiadás sorrendjében pár — Filiczki költészetének
jobb megértéséhez is — fontos szerző: a chemnitzi születésű költő és történetíró Ge¬
org Fabricius? (1516—1571), a jezsuita Jacobus Pontanus" (1542-1626), a bäzeli Jo¬
hann Rudolf Sattler" (1577—1628), egy 1607-es giesseni, egyetemi kiadású poétika, ?
Martin Opitz,* a jezsuita Jacob Masen** (1606-1681), a protestans kélté Sigmund
von Birken* (1626-1681), a zittaui Balthasar Kindermann* (1636-1706), Christi¬
an Weise*’ (1642-1708), a polihisztor kolté Magnus Daniel Omeis“ (1646-1708), a
teológus és egyházi költő Georg Michael Pfefferkorn® (1646-1732), a teolögus Alb¬
recht Christian Rotth®’ (1651-1707), a lexikografus Johann Hiibner* (1668-1731).
Stockhorst arra a következtetésre jut, hogy az alkalmi költészetre alapvetően a klasz¬
36 StockHorsT 2008, 85—86.
37 Moruor 1682, 778-779.
38 StockHorsT 2008, 85-93; STOCKHORST 2010.
3 Fasricius 1566.
40 PonTaNnus 1594.
41 SATTLER 1607.
Finck, Hetwic, BACHMANN 1607.
43 Oprrz 1624.
44 Masen 1661.
5 Birken 1679.
KINDERMANN 1662.
#7 Weise 1692.
4 Ones 1704.
PFEFFERKORN 1673.
50 RottH 1688.
51 Hüsner 1712.
109