Oldal 109 [109]
OCR
Az alkalmi költészetről más költeményét adja át a becses esemény alkalmával. (Jó példa erre Václav Falco, aki egyszerűen ellopta Filiczki versét, lásd 296. oldalon.) Fontos az is, hogy a feladónak és a címzettnek nemcsak a neve — mint elsődleges cím — van jelölve, hanem az a megkülönböztető társadalmi státuszukra vonatkozó másodlagos cím is, amely világossá teszi a feladó és címzett elit társadalmi pozícióját, vagyis az udvari, akadémiai, közéleti körökben elfoglalt helyét.?" Volkhard Wels összefoglalja az „alkalmi költeszet” Segebrechten tüli definiciöit is, majd azoknak három, megkülönböztetőnek szánt pontját cáfolja. Tézise az, hogy az , alkalmi költészet" műfaját eleve csak a 18. században teremtette meg Meier harsány támadása - és Gottsched erre adott apológiája — az ,érzékeny fordulat” (empfindsame Wende) előtti minden szubjektivitást nélkülöző, tehát , érzelem nélküli" költészettel szemben." Wels először is az , alkalmi versek" szubjektivitásának és egyediségének hiányát cáfolja. Példának Borgstedt elemzését hozza fel Andreas Gryphius (16161664) alkalmi szonettgyüjtemenyeböl.?! Amikor Gryphius sirverseket ir apja és anyja halálára, akkor nem valami retorikai absztrakcióról van szó, hanem abból a személyes valóságból indul ki, amely alkalmat és anyagot adott a verseihez. A korszak versírási gyakorlatához — és nem normatív szabályaihoz — igazodva nagyon is személyesen dolgozza fel ezt az eseményt. Ezzel kapcsolatban idézi — mint mások is oly sokan — Johann Peter Eckermann (1792-1854) 1823. szeptemberi beszélgetését Goethével, ? aki szerint az egyedi épp attól válik általánossá és líraivá, hogy a költő egyáltalán foglalkozik vele; vagyis a költemény alapanyaga mindig a költő egyedi, szubjektív élményéből mint alkalomból születik. Sőt, ebben az értelemben nemcsak, hogy — versek pszeudonimitásának felfedése semmiféle etikai normát nem sértett meg. Picander lentebb idézett hasonlata egy társadalmilag elfogadott házasságtörés általános gyakorlatának a képzetét kelti, mintha a korábban más nevében írt alkalmi verseit valamiféle házasságon kívül, a félrelépéseiből született fattyaknak tekintené. (Ha végiggondoljuk, akkor ez azért azt is jelenti, hogy habár a törvényes házasélet keretein belül nemzett , versgyerekek" között is találunk alkalmi verseket, az alkalmi versek mégis csak a múzsákkal kötött törvényes házassághoz képest a múzsákkal űzött szeretői viszony alkalmi légyottjainak a , termékei". Ezzel kapcsolatban lásd lentebb az ún. breslaui poétikát.) Aztán némely — más neve alatt anyakönyvezett — utód olyan jól sikerült, hogy a nevére véve végül mégis csak gyakorolná atyai jogait. Picander 1727-es Ernst-Scherzhaffte und Satyrische Gedichte cimt gyűjteményes kötetében tehát olyan alkalmi verseket is nyilvánosság elé bocsátott, amelyeket eredetileg más nevében írt, és a kötet kedvéért fedte csupán fel ,gyermekeinek" nemző atyját, vagyis önmagát: , Noch weniger wird man ungehalten seyn, daß ich nunmehro diejenigen Kinder, so ich nur andern geliehen, wieder vor die meinigen erkläre, die weil ich ihnen meine Arbeit nicht auf ewig überlassen, auch niemanden schändlich, sich solcher fremden Hülffe zu bedienen”. PICANDER 1727, ):(4. 3 STOCKHORST 2006, 354, 358-359. Hans-Gert RoLorr (2010, 149) az alkalmi szövegekkel kapcsolatban három előfeltételt határoz meg: a címzett, az alkalom és az alkalom megítélésének feltüntetését. 30 We s 2010, 17. 3 BorGsTEDT 2010. EcKERMANN 1999, 50. Györffy Miklós fordításában: , Oly nagy a világ, s oly gazdag, az élet oly változatos, hogy mindig lesz mit megverselni. De minden vers alkalmi vers legyen, azaz, a valóságnak kell adnia hozzá az ösztönzést és az anyagot. Általános érvényűvé és költőivé épp azáltal válik egy különleges eset, hogy kölző dolgozza fel. Minden versem alkalmi vers, a valóság sugallta őket, és a valóságban gyökereznek. A légből kapott költeményeket nem tartom semmire. Ne mondja senki, hogy a valóságból hiányzik a költői érdekesség; ugyanis éppen az árulja el a költőt, hogy elég elmésnek bizonyul-e felfedezni valamilyen közönséges tárgyban az érdekességet. A valóságból kell származnia a motívumoknak, a kifejezendő mozzanatoknak, a vers voltaképpeni magvának; de a költő dolga, hogy ebből szép, eleven egészet alkosson". ECKERMANN 1989, 45. 107
