Oldal 90 [90]
OCR
Életéről Az első, aki Filiczkivel foglalkozott, a nagyjából kortárs Johann Peter Lotichius szintén nem tartotta említésre érdemesnek Filiczki poeta Jaureatus cimét. Pataki Fiistis János sem említi a már fentebb idézett művében. De rajtuk kívül a Filiczki-album 1614-es és azutáni bejegyzései sem említik koszorús költőként sehol. Ha tudtak róla, akkor megint felvetődik a kérdés, miért nem említették. Ha viszont nem tudtak róla, akkor az a kérdés merül fel, miféle babérkoszorús költői cím az, amelyikről nem tudott a kortárs értelmiségi kör? Bod Péternél tűnik majd fel először: , A vers írásra nagy hajlandósága 5 tehetsége volt, Borostyán koszorús Poétava is tétetett volt”.'°* Ezt Jakob Melzer nem emliti, pedig úgy tűnik, ismerte Bod szövegét. Később — valószínűleg Bod után — a magyar szakirodalom általában megemlíti költőnk babérkoszorús címét. (Révai nem említi, de a Danielik-Ferenczy-fele lexikon, Szinnyei József, Szombathi János és végül Bencedy József is már babérkoszorús költőnek nevezi.) Filiczki 1614-es felavatása utánról szinte semmi forrásunk sincs, így aztán nem is annyira meglep6, hogy poeta laureatus címével sem találkozunk. 1614 utánról csupán két versét ismerjük. Az egyiket Jan Gruter 1618-as Cicero-kiadásához írta, a másikat pedig három hónappal a halála előtt Károlyi Zsuzsanna 1622. májusi halálára. A nyomtatott verziókban nincs jele a babérkoszorúnak, viszont a Biblioteca Apostolica Vaticana őriz egy kódexet, amely a Jan Gruterhez (1560-1627) intézett autogräf kôltemények kéziratait tartalmazza Epigrammata infrascriptorum ad Janum Gruterum missa, seu in eius et aliorum laudem cím alatt. A 116. folio rectóján olvasható Filiczki verse, amely apróbb eltéréseket mutat a Gruter Cicero-kiadásában megjelent vershez képest." Filiczki így írta alá a költeményt: , Johannes Filiczky de Filefalva P. L". (lásd 12. ábra.) Ez pedig a szokásoknak megfelelően poezra laureatusként oldhaté fel. Filiczkitél ezenkivül hat autográf kéziratot ismerünk. Bohuslav Jafet és Miskolci Csulyak István albumában az 1603. februári és márciusi bejegyzéseit; a saját albumába írt mondatát, miszerint 1604. február 2-án ért végére az Alciati-könyvnek; Szenci Molnár zsoltárkiadásához írt versét 1607-ből, valamint egy szintén Molnárnak címzett levelét 1608-ból; és végül 1609. júliusi levelét Piscatornak. A versek írásképei nagyon hasonlók." Ami különbséget felfedezhetünk, azt betudhatjuk annak a nagyjából másfél évtizednek, ami elválasztja őket egymástól. 14 Bop 1766, 85. 165 BAVms. 166 A Miskolci Csulyak-album és a vatikáni kézirat írásképét Krasnovsky is egyértelműen azonosnak látja. Krasnovsky 2020, 31-32. 88
