Page 80 [80]
OCR
Életéről Bázel (1612-1614) A következő állomás Bázel. A matrikulából nem derül ki pontosan, melyik napon iratkoztak be Filiczki és tanítványai az egyetemre, csak annyit tudunk, hogy októberben."? Mivel október 14-én Strasbourgban volt, és a maradék 125 kilométert Bázelig két-három nap alatt megtehette, ezért a beiratkozását október második felére, október 16-17. utánra tehetjük. A 29 bázeli bejegyzés közül az elsőt és az egész albumban legrövidebbet 1612. december 26-án írta be a városból eltávozni készülő Georgius Pauli Dantiscus (1586— 1650): , Migrandum" (144). Az utolsó, keltezett bázeli bejegyzést a lengyel Samuel Czaplinski (Czaplinius) írta be (1497) 1614. február 10-én ( négy nappal február idusa előtt"): Admodum is miser est, cui nemo invidet. Doctissimo et Praestantissimo Viro D. Joanni Filitzki amicae observantiae signum id apposui, Basileae M D CXIV. 4. Id. Feb. Samuel Czaplinius D. A bázeli bejegyzésekre is az a jellemző, hogy nagy részét elutazása előtt gyűjtötte össze a bázeli egyetem vonzásköréből; azon belül is főleg a professzorok autogramjaiért lelkesedett. Ezek a bejegyzések a napra pontos keltezések alapján 1614. januáriak. Ebből lehet nagyjából következtetni arra, hogy legkésőbb 1614 februárjában továbbutazott. Időrendben az első professzor, aki többé-kevésbé sematikus, közhelyes bejegyzését beírta, a filozófia- és logikaprofesszor Ludwig Lucius (Lutz) (1577-1642). Az egyetlen tanár, akinek bejegyzése 1614 előtt, 1613. augusztus 31-én készült. Ide be kell szúrni egy genfi bejegyzést is 1613. szeptember 16-ról Antoine de La Faye (Fayus) (1540-1615) teolögusprofesszortöl. Jób könyvének (Jób 14, 5) egy részletével utal Alciati Terminus (Határ) című, 157. emblémájára (55"). Ezek szerint Filiczki 1613 szeptemberében ellátogatott Genfbe is. Hieronymus Curione (1579-1614) 1613. november 3-i Seneca-idézetét pedig azért említem meg, mert az ő beírása is egy Alciati-emblémara, a 124. számú, In momentaneam felicitatem (Múlékony boldogság) címűre reagál, amely a fenyőfa tetejéig felfutó beképzelt tökről szól. A tök hiába képzeli magát a legmagasabb fának, múló dicsőségét lerombolja a tél. Seneca Thyesteséb6l (596-597) az idézet: Nulla sors longa est, dolor ac voluptas invicem cedunt, brevior voluptas (31°). (Semmilyen szerencse nem tart sokáig, a fájdalom és gyönyör egymást váltják, de a gyönyör rövidebb ideig tart.) Ezzel kapcsolatban lásd Filiczki , ars poeticáját" a 251. oldalon. 133 WACKERNAGEL 1962, 139 (no. 51); a négy Hodéjovsky-tanitvany: 139 (nos. 47, 48, 49, 50), Hzcvı, Szöcı 2016, 53 (no. 30). 78
