Page 80 [80]
Életéről
Bázel (1612-1614)
A következő állomás Bázel. A matrikulából nem derül ki pontosan, melyik napon
iratkoztak be Filiczki és tanítványai az egyetemre, csak annyit tudunk, hogy ok¬
tóberben."? Mivel október 14-én Strasbourgban volt, és a maradék 125 kilométert
Bázelig két-három nap alatt megtehette, ezért a beiratkozását október második felére,
október 16-17. utánra tehetjük.
A 29 bázeli bejegyzés közül az elsőt és az egész albumban legrövidebbet 1612.
december 26-án írta be a városból eltávozni készülő Georgius Pauli Dantiscus (1586—
1650): , Migrandum" (144). Az utolsó, keltezett bázeli bejegyzést a lengyel Samu¬
el Czaplinski (Czaplinius) írta be (1497) 1614. február 10-én ( négy nappal február
idusa előtt"):
Admodum is miser est, cui nemo invidet.
Doctissimo et Praestantissimo Viro D. Joanni Filitzki amicae observantiae signum id apposui,
Basileae M D CXIV. 4. Id. Feb. Samuel Czaplinius D.
A bázeli bejegyzésekre is az a jellemző, hogy nagy részét elutazása előtt gyűjtötte
össze a bázeli egyetem vonzásköréből; azon belül is főleg a professzorok autogramjai¬
ért lelkesedett. Ezek a bejegyzések a napra pontos keltezések alapján 1614. januáriak.
Ebből lehet nagyjából következtetni arra, hogy legkésőbb 1614 februárjában tovább¬
utazott. Időrendben az első professzor, aki többé-kevésbé sematikus, közhelyes be¬
jegyzését beírta, a filozófia- és logikaprofesszor Ludwig Lucius (Lutz) (1577-1642).
Az egyetlen tanár, akinek bejegyzése 1614 előtt, 1613. augusztus 31-én készült. Ide
be kell szúrni egy genfi bejegyzést is 1613. szeptember 16-ról Antoine de La Faye
(Fayus) (1540-1615) teolögusprofesszortöl. Jób könyvének (Jób 14, 5) egy részletével
utal Alciati Terminus (Határ) című, 157. emblémájára (55"). Ezek szerint Filiczki 1613
szeptemberében ellátogatott Genfbe is.
Hieronymus Curione (1579-1614) 1613. november 3-i Seneca-idézetét pedig
azért említem meg, mert az ő beírása is egy Alciati-emblémara, a 124. számú, In
momentaneam felicitatem (Múlékony boldogság) címűre reagál, amely a fenyőfa tetejé¬
ig felfutó beképzelt tökről szól. A tök hiába képzeli magát a legmagasabb fának, múló
dicsőségét lerombolja a tél. Seneca Thyesteséb6l (596-597) az idézet: Nulla sors longa
est, dolor ac voluptas invicem cedunt, brevior voluptas (31°). (Semmilyen szerencse nem
tart sokáig, a fájdalom és gyönyör egymást váltják, de a gyönyör rövidebb ideig tart.)
Ezzel kapcsolatban lásd Filiczki , ars poeticáját" a 251. oldalon.
133 WACKERNAGEL 1962, 139 (no. 51); a négy Hodéjovsky-tanitvany: 139 (nos. 47, 48, 49, 50), Hzcvı, Szöcı 2016,
53 (no. 30).
78