OCR
Életéről 1611.03.14. | Johannes Goeddaeus Marburg | idézet latin 98: 1611.03.14. | Johann Combach Marburg | idézet görög 120° 1611.03.14. | Reinhardus Matthaeus Marburg | idézet francia 155" 1611.03.16. | id. Rudolph Goclenius Marburg | vers latin 13-14 1611.03.17. | Hermann Kirchner Marburg | versreszlet? | latin 34 Heidelberg (1611-1612) A négy Hodéjova-ifjúval 1611. április 2-án iratkozott be a heidelbergi egyetemre, mint , Johannes Filiczki de Filefalva, Hungarus, ephorus”. Vehat Filiczki mint ephorus volt a felelős a négy ifjúért, akik életkoruk miatt nem esküdhettek fel a beiratkozäsnäl (iniurati propter aetatem).'” A heidelbergi albumbejegyzések időbeli eloszlása ismét jó indikátor. Filiczki Heidelbergből való elutazása előtt íratta be az összeset, 1612 szeptemberében és főleg októberében. A legelső bejegyzés a danzigi Andreas Welstől származik augusztus 8-ról (1607). E heidelbergi korszakának 14 bejegyzése közül a legértékesebb a 20 kilométerre lévő Speyerből származik, ahol Christoph Jungnitz, heidelbergi matematikaprofesszor jegyezte be 11 versszakos költeményét (inc. Rauraca Tempe, claram Academiam. Lásd a könyv végén Filiczki albumában: 153"—154"). Egy 1612. április 23-i levélből, "" amit Szepsi Bényés Pál írt Georg Remnek, az is kiderül, hogy Filiczki Heidelbergben együtt lakott Jungnitzcal: „Musaeum unum incolunt in domo Teutonica (quae Germanico idiomate vocatur Deutsch-Hausz, in platea Rectengasz vocata) ad portam arcis sita. Nos iam sex simul et semel per literas revocamur in patriam satis superque exagitatam. Remanebunt hic tres: dominus Filiczki, dominus Thuri et dominus Pitter. Nunc omnes utimur una eademque mensa, puta excellentissimi viri domini Christophori Jungnitii, utitur eadem mensa etiam dominus Filiczki cum suis dominis generosis; post discessum etiam nostrum utuntur eadem mensa. Est vir plane pius, doctus, humanus, facundus, omnibus acceptissimus, nostraeque nationi plane faventissimus, utinam tali consortio diutius nobis una vivere licuisset! ” 19 ToEPKE 1886, 253 (no. 51, 52, 53, 54, 55) 130 SZENCI MOLNÁR, kiad. DÉzsi 1898, 377—379. 73