Seite 71 [71]
Életéről
Eglin (1559-1622) jegyzett be egy Zwingli-idézetet (1019. A görögprofesszor Ihe¬
odor Vietor (1560/1567-1645) märcius 7-i bejegyzese a professzorbejegyzesck közül
a legértékesebb. A korábban már idézett Nicolaus Pelargus katolikusellenes, ver¬
ses albumbejegyzésére szánt verses válasz. Vietor Filiczki emlékkönyvét mint egy
korlátozott közösségi médiumot, folyóiratot használja, amelyen keresztül válaszolt
Pelargusnak. Az a szűk kör, amely ennek a médiumnak az olvasói bázisát adta, fon¬
tosnak tűnt Vietor számára, aki maga is mint olvasó egy olvasói levélbejegyzésben
reagált Pelargus bejegyzésére. Vietor verse azért is említésre méltó, mert miként
Pelargus a 170. számú Alciati-emblémára írta a versét, a marburgi görögprofesszor a
172. számú Alciati-emblémán keresztül válaszolt, amelynek Iusza ultio (Jogos bosszú)
a címe. Alciati emblémája egy hollót ábrázol csőrében skorpióval (a szöveg szerint a
karmával fogta meg). A különleges falattal a gyomrát akarta megtölteni, azonban a
skorpió apránként belefecskendezve mérgét, megölte a hollót. Mily nevetséges dolog
ez! — kiált fel Alciati. Másoknak készíti elő a halált, és végül — saját kelepcéjébe esve
— ő maga pusztul el. Vietor ugyanezt a témát dolgozza fel. A holló helyett Pelargus
az, aki hasát megtölteni vágyva fürge szájjal nyeli el a kis bestiát, a rovart, bogarat,
amelyik viszont gyakran vissza is tér a gyomrából. Pelargus nem hal bele (azért az
Alciati-versben aláhúzza az ,in Szygias compulif" kifejezést), mint a holló, csak meg¬
fertőzi az elnyelt állat, amit aztán — ahogy mérgezett a mérget — kihány magából (66").
Bestiolam rapido dum devorat ore Pelargus,
Abdomen cupiens exatiare suum:
Illa suum fallens saevum sine fraudibus hostem,
Ex alvi latebris integra saepe redit.
Vah! hostem stolidum, qui spe fruit ratur inani,
Dumque aliis inhiat, sic nocet ipse sibi.
Praestantissimo et doctissimo viro, Domino Ioanni Filitzkio, amico meo charissimo 7. d. Martii
Anno 1611. Marpurgi apponebam M. Theodorus Vietor Prof: Graec: et Paedagogiarch.
Mivel Pelargus bejegyzésének képét közöltem feljebb, úgy igazságos, ha Vietor be¬
jegyzését is közlöm az emblémával együtt. Személyes, intellektuális vitájuk emlékét
el ne felejtsük így négyszáz év múlva.
69