Oldal 53 [53]
Életéről
Drezdába e belháború igaz történetét, hogy ezáltal az egész világ előtt
ismertté váljék a pápaimádóknak, a közbékesség e megzavaróinak, az or¬
szágok e felforgatóinak csalárdsága és mérhetetlen kegyetlensége; és hogy
tudják meg a fejedelmek, mit kell ténylegesen tenniök, kinek kell hitelt
adniok, ki ellen kell fegyvert ragadniuk. Úgy hallom, Bocskai is elkészí¬
tett valamiféle levelet a Birodalom fejedelmeihez, amelyben ártatlanságát
bizonygatja: leleplezi benne a sok törvénytelenséget, amely nemzetünkre
zúdult, és elfordítja a gyalázatot magától, amellyel megbélyegezték. Ép¬
pen a legjobbkor, most, hogy e sorokat írom, földijeimmel akadtam össze,
akik azt állítják, hogy sok és nagyon is hitelt érdemlő embertől azt hallot¬
ták, hogy Basta már minden seregével kivonult Magyarországról. Ebből
következően azután Bocskai a császári orgyilkosok ellen ragadott fegy¬
vert. Basta egyetlen katonája sem kapott semmiféle zsoldot, s talán éppen
azért nem, hogy miután majd elpusztítják Magyarország népét, férfiait és
városait, végül a tájat is a földdel tegyék egyenlővé, s a nemzetnek még a
nevét is eltöröljék. Basta kezdettől fogva reménységgel táplálta katonáit,
s mondogatta nekik, hogy rövidesen hozzák már a pénzt, jönnek a se¬
gélycsapatok, szállítják már az élelmet, — s ím az a katona, akit a hosszú
halogatás felbosszantott, s akit teljes öt hónapon át különös fondorlattal
becsaptak, nem volt hajlandó többé hinni neki. Ugyanis nagy könyör¬
géssel azt kérte hadseregétől, hogy csak még 14 napot várakozzanak; ha
pedig ez alatt az idő alatt nem érkezik pénz, felhatalmazást adott nekik
arra, hogy bírákat állítsanak ellene, vagy verjék bilincsbe, vagy akár öljék
is meg őt. Ámde szavait lyukas hordóba hordta, ügyét eljátszotta, ahogy
vetett, úgy aratott. Bocskai Erdélyen kívül Magyarországon is bevett
csaknem 40, vagy még ennél is több várat és erődítményt, és most Basta
kivonulása után kétségtelenül ő tartja hatalmában az egész országot. De
még most is könnyedén lehetett volna valamiféle orvoslást találni erre a
belháborúságra, Ámde a császár semmiképpen sem akarta engedélyezni
a vallásszabadságot (amit pedig Basta és cinkosai nagy fennen ígérgettek
mindazoknak, akik még a császár pártján álltak). Nem tudom, hogy ő
császári felsége tanácsosai miféle gazságon törik a fejüket; bámulatosak
a tanácsaik; bámulatos, ahogy a magyarokról s mindazokról beszélnek,
akik a tisztább tant valló keresztények; s e jezsuiták is bámulatra méltó
módon tobzódnak az iskolákban és a templomokban is. Annyi bizonyos,
hogy valamiféle kígyó lappang a fűben, s valami hatalmas szörnyeteget
melengetnek. Nem is vagyok képes többet írni, annyira sebzett és annyira
levert a lelkem hazám ilyen állapota miatt. Tán szülőföldem is hamu¬
vá égett. Hiszen a vallonok Tokajtél elkezdve Kisszebenig és Eperjesig
minden helyet, ahol nem találtak lakosokat, s amelyek népe vagyonkáját
szerteszét rejtegette az erdőségekben, felperzseltek, kifosztottak s a föld
színével tettek egyenlővé. Éljetek jól s boldogan, és engem — amint te¬
szitek is — szeressetek. Rövidesen (így remélem) a háromszorosan jó és
hatalmas Isten segítségével meglátogatlak benneteket, vagy valamelyik
51