Oldal 52 [52]
hogy valamiféle békefeltételekről tárgyaljon. De hogy mit ért el, és ho¬
gyan teljesítette utasítását — minderről még nincs megbízható hír. Magam
úgy vélem, hogy ajánlólevél helyett alighanem Bellerofón-levelet hozott
Bastától. Bocskairól naponkint más-más mendemondák terjengenék.
Mondják róla, hogy ariánus, hogy rebellis, hogy hazaáruló s hitszegő a
németekkel szemben, és inkább a törököt szolgálja; egyszer azt beszélik,
hogy fogságba esett, s hogy körülzárta őt a katonaság, aztán azt, hogy
kisiklott a gyűrűből; ismét máskor azt, hogy el van vágva hadserege; de
azt is mondják, hogy Kassát a hajdúk eladták a töröknek; és még vagy
hatszázféle egyéb hír járja, ám ezek egymásnak csaknem mind ellent¬
mondanak. Arról biztos forrásból értesültem, hogy Radul vajda, Havas¬
alföld fejedelme 8000 emberrel Bocskaihoz csatlakozott; egész Erdély
[Bocskai] pártján áll s szavára hallgat, sőt magát már fejedelemmé is
tette. A felső-magyarországi bányavárosok (banské mestá) közül bevette
már Körmöcbányát, Selmecbányát, de igen sok várat is; a hajdúk száma
napról-napra növekedik, Basta csapatai ugyanakkor fogyóban vannak, s ő
maga olyan szorongatott helyzetbe került, hogy azt se tudja, mihez kezd¬
jen, hova menjen. Isten adgya, hogy felakasztassanak a kurva fiát, az ő
hitetlen népével, voloniakkal egyetemben. Úgy legyen, mongyuk: Amen.
Arról is beszélnek, hogy a bécsiek nagy rettegésben vannak, s nem is ok
nélkül, hiszen , már a közvetlen közelben ég Ukalegon háza!" A püspö¬
kök 2000 főnyi bérenc serege, e bajok mindegyikének szítója s egyben
lángja, úgy menekül oda, mint valami menedékhelyre. Hallatszott olyan
hír is, hogy az olmüci püspök, hat szekérrel, nem is tudom már hova vette
be magát, hogy menedéket keressen. Vesszenek el gyalázatos módon ezek
a vérebek, mert ők azok, akik kifőzték mindazt, ami eddig történt, hát
most csak egyék meg az egészet. A vallonok, ezeknek az orgyilkosoknak
legkegyetlenebb bérencei, amerre csak járnak, rombolnak, pusztítanak,
tönkretesznek mindent. Hogy mikor és milyen véget ér majd ez a pusztító
vész, azt csak a jó és hatalmas Isten tudja, én azt be nem láthatom. A békét
ugyan áhítani kell, de — megítélésem szerint — aligha remélhető eljövetele
ezekben a forrongó időkben s az emberek okozta eme vérzivatar közepet¬
te; hiszen minden egyre inkább romlásba dől, arra, hogy a dolgok jobbra
forduljanak, csak igen-igen gyönge és vékonyka remény van. A pápisták
nagyon is távol állanak attól, hogy levessék indulatukat, sőt: naponkint
újult erővel tombolnak; erőszakkal szétzúzzák a jog, a szemérem, az em¬
berség korlátait, s azon mesterkednek, hogy mindenfelől még több dög¬
vészt zúdítsanak reánk. Küldök nektek két levelet, melyeket egy jezsuita
írt a Szepességből. Már ebből a két levélből is teljesen átlátható, miben áll
a hazánk elnyomását, igaz vallásunk gyökeres kiirtását célzó szándékuk.
, De az, aki az egekben lakozik, kineveti őket, és az Úr csúfot űz majd be¬
lőlük". A császár valamiféle iratot küldött a Birodalom fejedelmeihez erről
a belháborúságról; de amint arról értesültem, s egy részét magam is elol¬
vastam, az nagyon messzire esik az igazságtól. A mieink is megküldötték
50
Életéről