Oldal 50 [50]
Életéről
1593 végén, vagy 1594. február 10. előtt érhetett haza, és ezután 1596 áprilisában már
biztos, hogy Bocatius kollégájaként tanított az eperjesi iskolában. (Erre utal másik
ismert verse is: inc. Egregium decus est claro de stemmate nasci)." Bocatius hat versét
címezte Fabinusnak, amelyekből további információkat nyerhetünk az életével kap¬
csolatban. A Csonka-féle Bocatius-kiadás számozását használva az 562. vers házas¬
ságáról tudósít: Nuptiis Maximiliani Fabini et Fidei Ferberianae viduae.” Kar, hogy
nincs dátum, a kiadás alapján annyit állíthatunk, hogy 1599 előtt házasodtak. A vers
utal strasbourgi tanulmányaira is: O quoties repetam, dicebas docta lycaea sive Argentinae,
aut urbs galeata, tua (de más tanulmányaira nem). Érdekesebb viszont a feleségül
vett özvegy családi neve: Ferberiana. Az 1597-ben kiadott (az előszó áprilisi) Caszra
temperantiae kötetben ugyanis kiadott két kis verset egy bizonyos Antonius Scholcius
(Anton Scholtz? Schultz?), eperjesi bíró házasságára is. A 261-es versből csak annyit
tudunk meg, hogy fiatal leányról van szó (vergaz ut in thalamos bella puella tuos), azon¬
ban a 271-esben meg is nevezi: Sophia Ferberiana (Ferber?) (Antonio Scholcio, iudici
Epperiensi cum celebraret sponsalia cum Sopbia Ferberiana). Ugyanakkor van egy másik
verse is, amely viszont már Scholcius feleségének halálát siratja." Mivel ez ugyanab¬
ban a kötetben van, mint a Fabinus házasságára írt vers, így csak annyit tudunk meg
belőle, hogy 1599 előtt Scholciusnak meghalt valamikor egy felesége. Ezek alapján
mit állíthatunk biztosan? Fabinus valamikor 1594 és 1599 között köthetett házassá¬
got egy Ferber családnevű özveggyel. Scholcius megnevezett címeit és házasságait
összeolvasva azt látjuk, hogy felesége halálakor — a vers címe alapján — consul volt, mig
Sophia Ferberrel való házasságakor (és más Bocatius-szöveghelyeken) bírói tisztséget
töltött be a városi magisztrátusban.? Bocatius 884. verséből azt is megtudhatjuk,
hogy valamikor 1612 elött Fabinus mär a szenätus tagja (in scholiis collega meus, collega
manu exaratae quae exstat [...] (Hamburg: Sumtibus Felginerianis, 1736), 57. („Es végül, van itt három tanuló
is őszinte ajánlásokkal tanáraiktól. Az egyiküket, egy poprádit, név szerint Maximilianus Fabinust levelekkel
kommendált nekem Bels Benedek úr, Magyarországon Kassa öt városi gyülekezetének esperese és felügyelője,
aki ugyanakkor Apológiáját is elküldte nekem egy bizonyos Pilcius Gáspár nevű magyar kálvinista ellen [aki¬
nek szintén az érdekében áll, hogy a példányt a kiváló férfiú nemrég megküldte]. Az Úr óvja meg szelíden a
zsarnok török torkában felállított egyházakat a kálvinizmustól, arianizmustól és mohamedánizmustól! Ámen.
Kezeskedem tehát ezért a három tanulóért, ahogy a kiváló férfiú akarja őket, amennyiben majd rajtatok is múlik,
segíteni") A kérés nem vonatkozhat az erfurti egyetemre, mivel ekkor Jakob Schopper még nem tanított ott. A
levél inkább a strasbourgi egyetem felé mutat, ahol Johann Pappus viszont 1578-tól már teológiaprofesszor volt.
Benedictus Belsiust lásd: ELEM 1/1, szerk. Cserrecı 2014, 125.
7” Bocattus, szerk. Csonxa 1990, 1008.
7 Uo., 519-520.
72 Uo., 259, 571.
7° Ha Fabinus Sophia Ferbert mint özvegyet vette feleségül, akkor 1599-re Scholciusnak már halottnak kellett
lennie, és Bocatius verse Scholciusnak egy korábbi feleségére vonatkozik. Ha viszont a konzul Scholcius Sophia
Ferbert vesztette el valamikor 1599 előtt, akkor Fabinus ennek a Sophiának talán egyik testvérét vehette felesé¬
gül. (Igaz, ő is már özvegy volt.)
48