Page 47 [47]
Életéről
Aut vetera, aut nova delectant, praesentia [ ]
O curas hominum, o quantum est in rebus inane.
Memoriae causa scripsi Ioannes Keplerus S[acrae] C[aesaris] m[aiesta]tis Mathematicus. Pragae
Idibus Martii Anno 1605.
Az első sor valószínűleg saját mondata (az utolsó szó olvashatatlan). A második
sor viszont egy Persius-idézet (Saturae 1.1.): , Mennyi üres gond is kínozza hiába
az embert!"
Aztán a következő két albumbejegyzés közvetlenebb magyar kapcsolatok felé mu¬
tat. 1605 áprilisából két, ugyanakkor készült, és egymás utáni lapokon fennmaradt
bejegyzést találunk:
Az állhatatlan Szerencse ragyogása című kétsoros egy bizonyos Maximilianus
Fabinustól (- 1570-1612 után) származik, aki a keltezés szerint 1605. április 4-én kö¬
vetségben járt Prágában, és Filiczki fentebb idézett 1605. április 20-i levele szerint,"
még e levél írásakor is a városban tartózkodott (134:
Disce bonas artes: Alit omnis terra peritos,
Unguam nec fiet, qui bene discit, inops.
Mutabilis Fortunae Splendor.
Memoriae et benevolentiae ergo scribebat Maximilianus Fabinus Civis Eppriensis, Pragae in
legatione existens die 4 Aprilis Anno [1]605.
Mint látjuk, a bejegyzés fő értékét az adja, hogy Fabinus saját disztichonját ajánlotta
Filiczkinek (ezzel együtt két verse ismert): , Ianulj tisztes mesterségeket: az egész
világ täplälja az [ezekben] järtasakat, / soha sem fog szűkölködni, aki jól megtanulja
[ezeket]. Érdekes, hogy a korábban említett Johann Linck bejegyzéséhez hasonlóan
Fabinus is az amor és szudium értelmének konnotációit gondolja valami bölcselkedő,
útravalónak szánt szellemességben feloldani. Ugyanis a bejegyzés egy /ocus communis,
amely Ovidius Ars amatoridjanak egyik sorat (1.459) írja át. Ovidius itt a leany meg¬
hódításához elengedhetetlen arsok elsajátításának szükségéről ír, míg e későbbi bölcs
mondás a tanulás általánosabb érvényű praxisára int. Minél több hasznos mesterséget
sajátít el jól az ember, annál biztosabb, hogy nem kopik majd fel az álla. De mivel
a szerencse is fontos, ezért hozzáfűzi alatta a következőt: , Az állhatatlan Szerencse
ragyogása". Fabinus bejegyzése nagyon jó példa arra a bejegyzésfajtára, amelyik egy
emblémára nem közvetlenül, hanem az embléma szövegrészletén, vagy az embléma
szövegrészletének kommentárján keresztül közvetetten reflektál. Ebben az értelem¬
6% Persıus, ford. MurAközy, 1977, 8.
64 BENDA 1973, 85, 88.
6 Läsd peldäul: GERMBERG 1582, 28. Valamint Maıor 1552, H'.
45