Page 43 [43]
OCR
Életéről _ non est mortale, quod opto. Gloria sudorem virtusque decusque sequuntur, Nulla manent pigros praemia, nullus honos. vv ERIT MELIUS O8 M. Ioan. Bocatius P[oeta] C[oronatus] Pragae 10 Martii AnnI DoMInICI. Két követtársával Bocatius mint Kassa város vezetője 1604. február 6-án érkezett Prágába, miután Giacomo Barbiano Belgioiso gróf, felső-magyarországi főkapitány elfoglalta a kassai Szent Erzsébet-dómot és kiűzte a városból a protestáns prédikátorokat. Több hónapnyi várakozás után sem fogadta őket II. Rudolf, így a küldöttség valamikor április 20-a előtt? elhagyta Prágát (igaz, majd csak június 15-én érkeztek vissza Kassára)." Bocatius bejegyzése mintha egy iskolai tesztfeladvány lenne. Ovidius Metamorphosesének egyik sorat (2.56) irta be (sors tua mortis, non est mortale, quod optas), de kihagyta az első három szót, amit jelzett is. A disztichon viszont Bocatius 1599-ben megjelent kötetéből egy tanítványainak — Hoffmann Györgynek és Hoffmann Istvánnak — dedikält költemenyenek utolsö ket sora (Vindemia scholastica. Ad nobiles, generosos et ingenuos adulescenteis: Georgium et Stephanum Hoffmannos, meos claros discipulos iam in vindemia versantes)."" Bocatius verse nem véletlenül található az Alciati-kötet 37 rectóján, ugyanis Alciati Szrenuorum immortale nomen (A serényeknek halhatatlan a nevük) című 135. emblémájának rövid, verses kommentárja: 5 Ezt ő maga állítja egy 1605. április 20-ai prágai levelében, amelyben azt is írja, hogy viszont még ott tartózkodik a lőcsei, bártfai, eperjesi és kisszebeni követ. Ez utóbbi kettőtől bejegyzést is találunk az emlékkönyvében (lásd lejjebb). A levél eleje így hangzik: , Legati Cassovienses, de guibus nuper scripseram, gui achuc ante istos tumultus Pragam appulerant, iam tandem, sed re infecta discessere; reliquarum autem quatuor civitatum Leuthsoviae, Bartphae, Epperies, Cibinii legati...” (,Azok a kassai követek, akikről a minap írtam, és akik még a mostani zavargások előtt érkeztek Prágába, már eltávoztak innen, de dolguk végezetlenül; a többi négy város, nevezetesen: Lőcse, Bártfa, Eperjes és [Kis]szeben kévetei még itt idéznek...” ford. Benda Kalman.) Benpa 1973, 85, 88. 56 Csonka 1985, 209-210. >” Bocarıus, szerk. CsoNKA 1990, 489. Az egyetlen aprócska eltérés, hogy az 1599-es szöveg utolsó szava nem honos, hanem honor. 41
