Page 43 [43]
Életéről
_ non est mortale, quod opto.
Gloria sudorem virtusque decusque sequuntur,
Nulla manent pigros praemia, nullus honos.
vv ERIT MELIUS O8
M. Ioan. Bocatius P[oeta] C[oronatus] Pragae 10 Martii AnnI DoMInICI.
Két követtársával Bocatius mint Kassa város vezetője 1604. február 6-án érkezett
Prágába, miután Giacomo Barbiano Belgioiso gróf, felső-magyarországi főkapitány
elfoglalta a kassai Szent Erzsébet-dómot és kiűzte a városból a protestáns prédikáto¬
rokat. Több hónapnyi várakozás után sem fogadta őket II. Rudolf, így a küldöttség
valamikor április 20-a előtt? elhagyta Prágát (igaz, majd csak június 15-én érkeztek
vissza Kassára)." Bocatius bejegyzése mintha egy iskolai tesztfeladvány lenne. Ovi¬
dius Metamorphosesének egyik sorat (2.56) irta be (sors tua mortis, non est mortale, quod
optas), de kihagyta az első három szót, amit jelzett is. A disztichon viszont Bocatius
1599-ben megjelent kötetéből egy tanítványainak — Hoffmann Györgynek és Hoff¬
mann Istvánnak — dedikält költemenyenek utolsö ket sora (Vindemia scholastica. Ad
nobiles, generosos et ingenuos adulescenteis: Georgium et Stephanum Hoffmannos, meos
claros discipulos iam in vindemia versantes)."" Bocatius verse nem véletlenül található az
Alciati-kötet 37 rectóján, ugyanis Alciati Szrenuorum immortale nomen (A serények¬
nek halhatatlan a nevük) című 135. emblémájának rövid, verses kommentárja:
5 Ezt ő maga állítja egy 1605. április 20-ai prágai levelében, amelyben azt is írja, hogy viszont még ott tartózkodik
a lőcsei, bártfai, eperjesi és kisszebeni követ. Ez utóbbi kettőtől bejegyzést is találunk az emlékkönyvében (lásd
lejjebb). A levél eleje így hangzik: , Legati Cassovienses, de guibus nuper scripseram, gui achuc ante istos tumultus
Pragam appulerant, iam tandem, sed re infecta discessere; reliquarum autem quatuor civitatum Leuthsoviae, Bartphae,
Epperies, Cibinii legati...” (,Azok a kassai követek, akikről a minap írtam, és akik még a mostani zavargások előtt
érkeztek Prágába, már eltávoztak innen, de dolguk végezetlenül; a többi négy város, nevezetesen: Lőcse, Bártfa,
Eperjes és [Kis]szeben kévetei még itt idéznek...” ford. Benda Kalman.) Benpa 1973, 85, 88.
56 Csonka 1985, 209-210.
>” Bocarıus, szerk. CsoNKA 1990, 489. Az egyetlen aprócska eltérés, hogy az 1599-es szöveg utolsó szava nem
honos, hanem honor.
41