Oldal 37 [37]
Életéről
Az életbölcsességből kihagyta a zont, pedig úgy lenne értelme a bejegyzésé¬
nek: , Aki a lehetőséget elszalasztja, az többször is elszalasztja, mert [nem] tudja
visszaszerezni".
Ugyanezen a napon, tehát július 16-án, egy bizonyos Venceslaus Faukner a
Funkenstein, talán diáktársa, , futtában" a következő Aranyszájú Szent János-idézetet
(41. homilia Mâté evangéliumärél) jegyezte be (65'):
Chrysostomus
Quicquid quaeritur ad salutem, totum iam impletum est in Scripturis[.]
Haec celeri calam[o] adsignabam Glorlic]i 16. Julii A. 1603. Venceslaus Faukner a Funkensteinus
Szintén július 16-án Filiczki összeszedett egy meglehetősen közhelyes bejegyzést
a sorsnak alávetett emberi életről és halálról egyik görlitzi tanárától, Friedrich Papától
(1556—1607) is (1319:
Tota hominis vita est subiecta sorti, et morti: sors est patientia, mors constantia fidei.
Scribit M. Fridericus Papa Gorl. 16. Julii. an. 1603.
És végül a meglehetősen ismeretlen bejegyzők után végre találunk egy igazi nagy
halat is Filiczki görlitzi hálójában (bár beírása nem tükrözi nagyságát), aki szintén
a görlitzi gimnázium tanára, sőt ekkor már conrectora volt: a koszorús költő Elias
Küchlert (1568—1632)." Július 16-án Senecát (Epistulae morales ad Lucilium 66.30.2¬
3, 66.31.1-3) idézte Filiczkinek (121°):
Bona vera idem pendent, idem patent: falsa multum habent vani.
Quicquid vera ratio commendat, solidum et aeternum est: firmat animum, attollitque, semper
futurum in excelso. Senec. Ep. 67.
Scriptum a Elia Cuchlero P. C. Scholae Gorl. Collega. Anno gratlae DoMInICae. 17 cal. Aug.
A gorlitzi bejegyzések tanulságaihoz a jobb átláthatóság kedvéért, az időren¬
det követve a következő táblázatot is megadom (kövérrel jelezve, ha összefügg az
egyik Alciati-emblémával, és kurzívval is, ha az Alciati-könyvnek csak egy szöveg¬
részletével):
1603.06.11. | Miskolci Csulyak Istvan Görlitz | vers latin 38"
1603.07.15. | Christoph Staude Görlitz | szentencia görög, 70"
latin
1603.07.15. ] Abraham Buchholzer Görlitz | szentenciäk latin 64
1 Filiczkitél egy verset is ismerünk, amit Küchlernek írt. Finiczki 1614, 105-106.
35