A görög mondat egy Evagriosz Pontikosznak tulajdonított maxima, amelynek két
változata ismert. A modern szövegkiadások , /Aálei à öei, Kal Öte dei, Kai ObK AKObOEIC
à un dei” formában közlik: , mondd, amit kell, amikor kell, és nem fogod meghallani,
amit nem kell”. Kunisch a másik, hosszabb verziót írta be: , mondd, amit kell, ami¬
kor kell, amiért kell, és nem fogod meghallani, amit nem kell”. A Quintus Curtius
Rufus-idézet Nagy Sándor históriájából (4.14.25) pedig már szinte a halál lehellete,
ami gyáván vagy nem gyáván, de még az év vége előtt utolérte Kunischt: , Megmene¬
kül a haláltól, aki lenézi. És minden gyávát utolér".
Az alapján, hogy a késmárki rektor görögül írta be az idézetet, talán azt is felté¬
telezhetjük, hogy Filiczki ekkor már tisztában volt a görög nyelv alapjaival, tehát a
lőcsei tanrendet figyelembe véve legalább a harmadik, vagy inkább a második osztály
követelményein is túl volt már ekkor Késmárkon. Iermészetesen biztos következte¬
téseket nem vonhatunk le egy görög bejegyzésből, hiszen Kunisch talán csak ösztö¬
nözni akarta a görög nyelv elsajátítására ezzel, és így akár alacsonyabb tanulmányi
szinten is lehetett Filiczki, azonban ha figyelembe vesszük azt is, hogy költőnk 1602
márciusában indult el európai peregrinációjára és feltételezzük, hogy a szokványos,
egyenletes tempóban végezte az iskolát, akkor a fent kikövetkeztetett tanulmányi
szintje tökéletesen illeszkedik a lőcsei tanrend menetébe és így 1602 tavaszára az
első tanulócsoport szintjén hagyhatta el az iskolát. Ezért is gondolom úgy, hogy szü¬
letési dátuma inkább a Misianik feltételezte 1585-ös évszámhoz áll közelebb, mint
Melzer 1580-ához.
A másik késmárki bejegyzés Johann Frölichtöl (11608?) származik 1602. január
9-éről, aki a bejegyzés szerint Filiczki tanára volt:
Quo quisque ingeniosior tant[um] docendum tarda ingenia i<...>
Johannes Frf[ölich] Joanni Filitz[kio] discipulo mor[ige]ro discedenti [scri]bebat cum iret liceum 9
Jan alnno] 1602
Frolich bejegyzésében a discipulo (‘tanitvanyanak’) és az alähüzässal is nyomateko¬
sított discedenti (eltávozónak") szavakat használja. De ezen kívül is van nyoma a tanít¬
ványi viszonynak. A másik szövegrészlet Filiczki 1604-ben kiadott paideutérionja,
amelyben szenvedélyes szavakkal dicséri praeceptorát: ,D[omini] Ioanni Froelichio,
Ludirectori Caismarcen|si] laudatissimo, Praeceptori meo summa observantia colendo”.”
Mivel Filiczki bázeli kötetének egyik verséből pontosan tudjuk, hogy a szülőföldet
és az atyai házat (tehát nem Késmárkot, hanem az attól tíz kilométerre sem lévő
Farkasfalvát, szlovákul VIková) e bejegyzés után két hónappal, vagyis 1602. március
B ELTER 1892, LIII.
Sajnos a szöveg annyira sérült, hogy a beíró családi nevéből is csak két betű látható tisztán, ami azért van, mert
ekkor még nincs Filiczki tulajdonában az az Alciati-kötet, amit emlékkönyvnek fog használni, és így az eredeti
bejegyzést csak később ragasztotta be. A lap aztán a könyv szélességének vonalára meghajtva szakadhatott le.